Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325
javaslatban 14 nagy kiterjedésű plébánia területét 27 új plébániára és 4 helyi lelkészségre kívánták felosztani, így Budapesten összesen 30 plébánia és 4 helyi lelkészség működött volna.11 9 A közgyűlés pontosan leírta a plébániák területét, megnevezte templomát vagy jelezte annak hiányát. A 30 plébániából 3 — a m. kir. udvari (várplébánia), az alsó-vízivárosi és az országúti — nem tartozott volna a főváros kegyurasága alá. Az ekkor alapított új kegyurasági plébániák élére világi papokat szántak, viszont hármat szerzetesek pasztoráltak volna - a kelenföldit ciszterciek, a Thököly útit domonkosok, a zuglóit pedig bencések. A határozat tartalmazta a plébánosok javadalmazását és jövedelmeit is. Az új plébániák felállításának kérdésében a törvényhatóság az egyházmegyei hatósággal egyetértésben járt el, a reform azonban kánonjogi problémákat is magával hozott. Az 1918-ban hatályba lépett Codex Iuris Canonici, az Egyházi Törvénykönyv ugyanis megtiltotta új kegyuraságok létesítését, tehát Budapesten sem lehetett új kegyúri plébániákat szervezni. A problémát úgy oldották meg, hogy az új plébániákat nem új kegyurasági jogviszony létesítéseként, hanem a korábban meglévő jog megosztásaként értelmezték. így azután a székesfőváros az új plébániák fölött is gyakorolhatta kegyúri jogosítványait. A helyi lelkészségek felállítására az eredményesebb pasztoráció érdekében volt szükség, s mivel még az új felosztás után is maradtak nagy lélekszámú plébániák, ezek híveinek pasztorálását a helyi lelkészségek segítették. A lelkészség felállítása egyszerűbb és olcsóbb is volt, nem volt szükség templomra sem. (Később pedig a helyi lelkészségek egy része plébániákká alakult.) A tervezetet a főváros tanácsa felterjesztette az esztergomi érsekhez, a kultuszminiszterhez és a belügyminiszterhez is. Ebben a ciklusban még egy jelentős plébánia, a belvárosi üresedett meg 1923 nyarán. A plébániára 6 fő pályázott: Aubermann Miklós, Bednárz Róbert, Ortvai Rezső, Török Zoltán, Vargyas Tivadar és Zádor József. A július 11-i közgyűlésen leadott 128 szavazatból Bednárz 59-et kapott, így ő lett a belvárosi plébános. Ebben a pozícióban vált a fővárosi keresztény párti politika meghatározó egyházi tényezőjévé.12 0 Az 1920-1923 közötti években a főváros súlyos anyagi gondjai miatt nem tudták jelentős összeggel támogatni a tervezett templomépítkezéseket, erre csak az 1920-as évek közepétől volt mód. Wolffék eleinte a szükséges telkek rendelkezésre bocsátásával járultak hozzá a templomépítésekhez. A katolikus egyháznak folyósított segélyek nem tartoztak a kegyúri terhek közé. A törvényhatósági bizottság azonban a lehetőségekhez képest megadta a kért támogatást nemcsak a katolikusoknak, hanem a többi felekezetnek is. Az 1920. december 4-i közgyűlésen tárgyalták meg és fogadták el az egyházak iskolai hitoktatásának segélyezéséről szóló határozatot. 1923-ban a közgyűlés „a hitoktatási segélyeket úgy rendezte, hogy a törvényesen bevett keresztény egyházak hitoktatási segélyét a hitoktatóknak fizetési fokozatokba való besorolásával, az izraelita hitközségek segélyét pedig a tanulók arányszáma szerint egy összegben állapította meg."12 1 119 A felszólalásokat és a határozathozatalt 1. Fővárosi Közlöny, 1921. december 29. 2957-2959. 120 Fővárosi Közlöny, 1923. július 27. 1791. 121 Halász Árpád: Budapest húsz éve... I. m., 63.
