Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Sz. Ferenc: Kratochvill Károly és a Székely Hadosztály Egyesület tevékenysége az Észak-erdélyi zsidók védelmében (1943-1944) I/123
idejében a magyar monarchia - Szent István Magyarországa a dinasztia nagyhatalmi volta alatt felvirágzott, gyarapodott a jólétben, boldogságban, a gondtalanságban, a vagyonosodásban, az abroncsokat szétrepesztő korlátlan fejlődésben. A magyarhon egy Kánaán volt; a szabadságnak, korlátlan, megfékezhetetlen, felelőtlen tobzódásában gyönyörködő tengere, úgy a magán életben, de leginkább a politikában. Utóbbi azonban később nagy károknak és bűnöknek lett a kútforrása..."1 6 Az ország ilyen egyoldalú bemutatása negatívumokról (szociális, politikai vagy társadalmi igazságtalanságokról) egyszerűen nem vett tudomást, s így a társadalom továbbfejlesztését is ellenezte. Mint elvetendő momentumra Kratochvill legfennebb arra utal, hogy a túl nagy szabadság miatt olyan szellemi és politikai mozgalmak is fejlődhettek, amelyek aztán 1918-ban az ország széteséséhez vezettek. Ez a politikai és társadalmi fejlődést befagyasztani, konzerválni kívánó hozzáállás Kratochvillnál is — miként az tiszttársainál általában kimutatható — párosult a fegyelem idealizálásával, a becsületkódexhez való ragaszkodással, a presztízs értékelésével, a hierarchiák iránti tisztelettel, bizonyos kanonizált — és mechanikusan elsajátított — általános műveltséggel, a társadalmi konvenciók szigorú betartásával, az emberekkel való érintkezésben pedig a társadalmi korlátok által előírt formákhoz való ragaszkodással stb.1 7 Ezeket a tulajdonságokat tükrözik a hagyatékában fennmaradt levelek és feljegyzések, melyek őt a 19. századi Monarchiában szocializálódott tisztek jellegzetes képviselőjének mutatják. Kratochvillt azonban volt bajtársai nagy részétől az 1930-as években megkülönböztette az 1918 előtti Magyarországra jellemző szokások, viselkedésmódok és jogok melletti kitartása. Ez őt újból néhány Erdélyben maradt arisztokrata kortársával rokonítja, akik — a magyarországi szellemi és társadalompolitikai fejlődéstől elszakítva, de részben saját meggyőződésükből is — nem követték (ellentétben néhány Erdélyből eltávozott kortársukkal) a budapesti politika jobbratolódását. Kratochvill esetében ez a kitartás azért figyelemreméltó, mert ő magát — ítélőképességét, véleményeit stb. — ezek szerint függetleníteni tudta a Magyarországot eluraló nézetektől. Ebben minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy ő csupán 1921-ben költözött a trianoni Magyarországra. Az 1918 végén és 1919 elején-közepén Budapestre, majd Szegedre, az ellenforradalmi erőkhöz menekülő erdélyi közhivatalnokok, értelmiségiek, tisztek és egyszerű katonák nagyrészt ugyanis mind cselekvő részesei, sőt katalizátorai voltak az újraformálódó magyar hadsereg politikai radikalizálódásának.1 8 S éppen a volt Székely Hadosztálynak azok a részei, amelyek nem a román hadseregnek adták meg magukat, hanem Szeged felé menekültek, tagjai voltak a „fehér ter-16 Szent Kereszthegyi Kratochvill Károly: Egy tündöklő csillag, szomorú gyászos időkből. Budapest, Székely Hadosztály Egyesület, 1940. 1. 17 A kérdésről bővebben 1. Deák István: Volt egyszer egy tisztikar. A Habsburg-monarchia katonatisztjeinek társadalmi és politikai története 1848-1918. Budapest, Gondolat, 1993.; Hajdú Tibor: Tisztikar és középosztály 1850-1914. Ferenc József magyar tisztjei. Budapest, MTA. Történettudományi Intézete, 1999.; Szakály Sándor: Erkölcs, politika és nemzettudat a volt magyar királyi honvédség tisztikarában. In: Katonaetika. Tanulmánygyűjtemény. Szerk. Molnár Károly. Budapest, Zrínyi, 1993. 157-178. 18 E radikalizálódásról legújabban: Thomas Lorman: The Right-Radical Ideology in the Hungarian Army 1921-1923. Central Europe, May 2005. 67-81.
