Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gesztelyi Tamás - Rácz György: Antik gemmapecsétek a középkori Magyarországon. (Ism.: Lakatos Bálint - Péterffi Bence) V/1291

Gesztelyi Tamás - Rácz György ANTIK GEMMAPECSÉTEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON / ANTIKE GEMMENSIEGEL IM MITTELALTERLICHEN UNGARN Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2006. 198 o. A középkori európai gyakorlatot követve a 12. század végén Magyarországon is megjelent az oklevelek antik (római) gemmákkal való megpecsételésének szokása, de a gemmapecsétek középkori használatával behatóan eddig sem külföldön, sem hazánkban nem foglalkoztak. Ez érthetően a téma sajátos, interdiszciplináris jellegéből fakad: a gemmákkal foglalkozó, azokat leíró és ikonográflailag rendszerező ókortudósok, művészettörténészek (elsősorban régészeti leletekre támaszkodva) általában nem tanulmányozzák a középkori okleveles anyag gemmapecsét-lenyomatait, a középkorkutató történészek pedig általában nem értenek a gemmapecsétek rajzolatainak azonosításához, leírásához. A fentieken túl a gyűjtést az is megnehezíti, hogy a levéltári kutatószabályzatok általában nem teszik lehetővé a középkori okleveles anyag eredeti formájában való kézbevételét, a különböző forráskiadványok, oklevéltárak kiadói pedig rendszerint nem tartották említésre méltónak vagy nem írták le részletesen a megpecsételés ezen sajátos módját. Mindennek fényében kell értékelnünk Gesztelyi Tamás (a Debreceni Egyetem Klasszika-filológiai és Művészettörténeti Tanszékének docense, a Magyar Nemzeti Múzeum gemmakatalógusának összeállítója) és Rácz György (főlevéltáros, a Magyar Országos Levéltár munkatársa, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Medievisztiai Tanszékének oktatója) áldozatos munkáját. Összefogásuk eredménye az a mindkét tudományterület számára értékes adatokat tartalmazó monografikus igényű, kétnyelvű (magyar és német) katalógus, amely a debreceni ókortudományi sorozat, az Agatha XIX. köteteként jelent meg 2006-ban. A kötetet ugyanezen év november 17-én mutatták be a Magyar Országos Levéltárban; a munkát Kubinyi András akadémikus, valamint Tóth Endre, a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának vezetője méltatta. Egy csaknem teljesen feltáratlan területet kutatva a szerzők természetesen nem vállalkozhattak teljes körű gyűjtésre. A Kumorovitz Lajos Bernát által létrehozott és a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött, valamint az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjában (ma: Művészettörténeti Kutatóintézet) található két jelentős magyarországi pecsétmásolat-gyűjtemény adatai alapján a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában (MOL DL) őrzött gemmapecsétes oklevelek részleges feltárását végezték el, de mutatóban egyes hazai levéltárak anyagából is közölnek néhányat. így állt össze az a 147 tételből álló katalógus, amelyet mutatók (oklevéljelzetek és katalógusszámok konkordanciája, ábrázolások névmutatója, pecséttulajdonosok jegyzéke), a katalógustételeket igényes kivitelű fekete-fehér, kisebb részben színes fényképeken bemutató táblák, valamint részletes bevezető egészítenek ki. A szerzők az anyagot a katalógusban az antik gemmapecsétek — antikizáló portrék — antikizáló motívumok hármas csoportja szerint, ezen belül pedig a megpecsételt dokumentum kelte, azaz időrend szerint rendezték el. (A tematikus, művészettörténeti jellegű csoportosítás szerencsére nem nehezíti meg a kötet történészi szempontú használatát, mert a katalógustételek számozása egységes, ráadásul a pecséttulajdonosok betűrendes jegyzéke segítségével a személyekre is rákereshetünk.) A katalógustételek az oklevél alapadatait, fejregesztáját, pecsétjének leírását, a pecsétábrázolás ikonográfiái leírását és ezek párhuzamait, a pecsét esetleges korábbi ismertetéseiről szóló információkat, valamint a pecséttulajdonos életpályájának tömör összegzését nyújtják. (Ez utóbbi külön értéke, hogy így a kötet az érdeklődő számára egyfajta prozopográfiai összeállításként is használható.) A bevezető tanulmány öt kisebb fejezetre tagolódva először a gemmák középkori újrahasznosításának (ékszer, vagyontárgy vagy hatalmi jelvény) kérdéseit, pecsételésre való használatuk általános jegyeit taglalja, majd az eredetiben fennmaradt (és a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött) magyarországi gemmapecséteket mutatja be. Ezután részletesen elemzi a gyűjtött anyag alapján a középkori magyarországi gemmapecsétek használatának területi és időbeli elterjedését,