Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Réfi Attila: A császári-királyi huszárezredek törzstisztikara a francia háborúk időszakában (1792-1815) V/1267

zös történelmünknek köszönhetően a Habsburg-haderő szervezeti keretei között fejlődött ki. Az első reguláris huszárezredek is ennek megfelelően a 17. század végén az állandó császári hadsereg kialakulását követően jöttek létre.8 A magyar huszárság a későbbi időszakokban is — leszámítva természetesen függetlenségi harcainkat — a mindenkori Habsburg-haderő integráns részeként működött és élte meg a 18. század dinasztikus háborúitól a 19. század közepéig tartó fénykorát. Ennek nyomán a huszár fokozatosan, de már a 18. században, főként a nemzetközi hadszíntéren elért sikerei révén a magyar katona szimbólumává vált kül- és belföldön egyaránt.9

Eredeti önmagán túlnőve utóbb — egyúttal a magyar nemzet hadratermettségének szimbólumaként — a magyar történelmi tudatban megkülönböztetett helyet betöltve a magyar folklór és a magyar kultúra szerves részévé is vált.1

0 A francia háborúk időszakának császári-királyi huszárezredei A huszárságon belül az önálló közigazgatási alapegységeket — a császári-királyi hadsereg többi lovas és gyalogos csapatneméhez hasonlóan — az ezredek alkották.1

1

Ezek szinte külön fáradalmat képeztek, saját szokásokkal, hagyományokkal, dicső történelemi múlttal. Az ezred vagy régiesen regiment egy szoros, tagjai számára valóságos értéket jelentő közösség volt, amelyért valóban készek voltak életüket is áldozni. Tartósan hozzátartozni életre szóló élményt jelentett tisztnek és közlegénynek egyaránt, amit érzékletesen kifejeznek Hertelendy Gábornak, a 12. számú Nádor-huszárezred első ezredparancsnokának 1808-ban, vezérőrnaggyá történő kinevezésekor papírra vetett szavai is: „már én többet nem mondhatok, hanem utolsó pihenésemig azt fogom hirdetni, hogy leginkább és mindenek fölött engemet az az egy vigasztal, böcsösít, hogy az Nádor Ispányi Nemes Magyar Lovas Ezrednek Tagja lettem és voltam."1

2 Az egyes ezredeket kezdetben csupán ezredtulajdonosuk nevével jelölték. 1769-től azonban előbb a fegyvernemen, majd 1798-tól az adott csapatnemen belül az ezredtulajdonosok rangidőssége szerinti hadrendi számot kaptak az egyes csapattestek.1

3

1802-ben pedig a hadvezetés véglegesítette az akkor éppen viselt hadrendi számokat.1

4

Emellett azonban az ezredtulajdonos nevével 8 L. Zachar J.: Habsburg-uralom i. m. 111-120. 9 Egyúttal sor került a huszárság átvételére más hadseregekbe is, így összesen 34 európai országban hoztak létre kisebb-nagyobb huszárköteléket. 10

L. pl. Selmeczi Kovács Attila: A huszár és a honvéd mint nemzeti jelkép a magyar népművészetben. In: „Kard és Koszorú". Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. Szerk. Hausner Gábor -Kincses Katalin Mária - Veszprémy László. (A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 4.) Bp. 2001. ???. 11

Zachar József-. Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században. Bp. 1990. 15. 12

Hertelendy Gábor, hertelendi: Életem le írása. (!) Kézirat. Lemberg, 1808. jún. 24. Gyöngyösi Mátra Múzeum Történeti Adattár 1435.93. Másolat, az eredeti a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményében. 39v. - A napjainkban még élő, néhány egykori II. világháborús huszár megható összetartása szintén ékesen példázza ezt a rendkívül szoros köteléket. 13

A magyar huszár. A magyar lovaskatona ezer évének története. Szerk. Ajtay Endre - Péczely László. Bp. [1936.] 122. - Az ezredeket valamint az önálló zászlóaljakat másként csapattesteknek is nevezték. 14

Safáry Endre - Zachar József: Nyolcvan nyár nyeregben. Skultéty László huszár zászlótartó élete. Bp. 1992. 103.