Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: A kérelemírás mestersége. Hivatalnoki pályafutások a 18. századi Habsburg Monarchiában V/1249

be a kérelmek számának növekedéséhez vezetett és gyors feldolgozásukat követelte meg. Az ügyvitel régóta érlelődő reformja II. József önálló uralkodásának első éveire esett, és a lehető legjobban tükrözte elképzeléseit az alattvaló és az uralkodó közötti kapcsolatokról, a rendi kiváltságok helyéről és a bürokrácia hatékonyságáról. A Habsburg Monarchia ügyvitelének új alapelveit Joseph von Sonnenfels (1732-1817) író, jogász és pedagógus dolgozta ki.55 Sonnenfels a sikeres dilettáns példája lehetne: a legkülönfélébb tudományok és művészetek felületes tudója, egyúttal tehetséges stiliszta és polemikus volt, aki otthagyta névjegyét az osztrák törvényhozás reformján, az ügyvitel egységesítésén, a politikai-államszámviteli tudományok oktatásán és a cenzúra gyengítésén. Bármihez is fogott hozzá ez a különleges elme, nem túl eredeti, gyakran leegyszerűsített, de érthető és könnyen felfogható munkái a legszélesebb olvasóközönségre számot tartó, jó minőségű tankönyvek minőségével vetekedtek. II. József, aki nem kis erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az alattvalókat polgárokká változtassa, bevonta Sonnenfeist a hatóságokhoz írott kérelmek formájának és tartalmának megváltoztatására irányuló rendelet kidolgozásába is. Hamarosan ki is hirdették országaiban az 1782. január 2-án kelt rendeletet, amely előírta, hogy az uralkodó számára írott bármilyen kérelmet kizárólag az új, meghatározott minta alapján lehet benyújtani.56 A császár — azt állítják — nem kedvelte Sonnenfeist, a tudós tevékenysége ugyanakkor, amely arra irányult, hogy megtisztítsa a nyelvet a terjengős mondatszerkezetektől és a megértést nehezítő (leggyakrabban a középkori latinból fordított) hivatali szófordulatoktól, helyeslésre és támogatásra talált legmagasabb szinten. Később Sonnenfels erre a rendeletre hivatkozott tankönyvében: „Őfelsége, élve az alkalommal, szükségesnek tartotta, hogy mindent szabályozzon, ami egy kérelem megírásához szükséges, véget vessen az eltéréseknek és ismétléseknek, mivel ettől a következtetések súlya nem nehezül meg, de zavarossá és bonyolulttá válik a kifejtés."57 Ettől kezdve tilos volt bármilyen magasztos titulatúra használata, és a megszólítást a hivatali szerv egyszerű megnevezésére („Felség!" vagy „Nagyra becsült Magyar Kancellária!") kellett korlátozni. Ezután a kérelem tömör kifejtésének („Alulírott kéri, hogy figyelembe véve 27 évnyi szolgálatát a hadseregben, vegyék fel fiát a bécsújhelyi Hadiakadémiára"), majd az okok felsorolásámellett verses kérelmet is benyújtott a császárnőnek. ÖStA, FHKA. HFU, Fasz. r. Nr. 894, 20. Febr. 1760, fol. 746-747. 55 Sonnenfelsre 1. Róbert Kann: A Study in Austrian Intellectual Histoiy. From the Late Baroque to Romanticism. New York 1960; Karl-Heinz Osterloh: Joseph von Sonnenfels und die österreichische Reformbewegung im Zeitalter des aufgeklärten Absolutismus. Lübeck-Hamburg 1970; Grete Klingenstein: Akademikerüberschuss als soziales Problem im aufgeklärten Absolutismus, Bemerkungen über eine Rede Joseph von Sonnenfels' aus dem Jahre 1771. In: Wiener Beiträge zur Geschichte der Neuzeit. Bd. 5. Bildung, Politik und Gesellschaft. Hrsg. Grete Klingenstein - Heinrich Lutz - Gerald Stourzh. Wien 1978. 165-204; Joseph von Sonnenfels. Hrsg. Heinrich Reinalter. Wien 1988. 56 Handbuch aller unter der Regierung des Kaisers Joseph des II. für die k. k. Erbländer ergangenen Verordnungen und Gesetze. Bd. 1. Wien 1785. 18-27. 5' Joseph von Sonnenfels: Über den Geschäftsstil. Die ersten Grundlinien für anlegende österreichische Kanzleibeamten. Zum Gebrauch der öffentlichen Vorlesungen nebst einem Anhange von Registraturen. Wien 1820. 64.