Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Modern bürokrácia a közös külügyminisztériumban I/3
burg Monarchia dualista átalakítása, a magyar állampolgárságú, Magyarországot képviselő tisztviselők megjelenése a Ballhausplatzon hogyan hatott az intézményre, hogyan formálta annak jellegét. A jelen tanulmány egy nagyobb kutatás része: Magyarok a közös minisztériumokban. Amikor a témához fogtam, azt akartam vizsgálni, hogy a közös hivatalokba lépő magyarok mennyire őrizték meg identitásukat, magyarok maradtak-e a közös minisztériumokban, magyar voltuk és közös hivatali funkciójuk összhangban volt-e, vagy időről-időre konfliktusba került egymással; hogy a Ballhausplatz magyar hivatalnokai a Monarchia'vagy a nemzet szolgálatában álltak-e. Ma már az ilyenfajta kérdésfeltevést elhibázottnak látom, olyannak, amely óhatatlanul normákat szab a nemzeti identitás számára. Ez pedig utólagos konstrukció jellegzetesen 20. századi termék, s amellett szemben áll e soknemzetiségű és vallású régió tradícióival. A ballhausplatzi tisztviselők közül sokan zavarba estek, ha úgy adódott, hogy nemzeti hovatartozásuk felől érdeklődtek. Éppen az életutak elemzése bizonyítja a nemzeti önmeghatározások bizonytalanságát és változásait, és azt is, hogy a magyarok megjelenése a közös kormányzatban befolyásolta a külügyminisztérium „nemzetfelettiségét", azt, amit tradicionálisan a „Ballhausplatz szellemének" szoktak nevezni.4 Amikor azt vizsgáljuk, hogy valójában létre jött-e egy modern bürokrácia a Ballhausplatzon dualizmus évtizedei során, akkor mindenekelőtt abba a problémába ütközünk, hogy esetünkben a „modern bürokrácia" mindkét eleme felettébb bizonytalan: a dualizmuskori külügyminisztériumnak, mint intézménynek polgári hivatal volta éppúgy, minthogy akik működtették, egyáltalán hivatalanokok voltak-e? - Ezt a két kérdéskört próbáljuk meg elsőben is körüljárni. 1. A külügyi hivatal Egész Európában a külügyek vezetésére alakul ki legkorábban önálló hatóság: Franciaországban, Angliában, majd a német államokban; a Habsburg Monarchiában 1772-ben jön létre Mária Terézia Allamkancelláriája. A Staatskanzlei már a 19. század első felében sem szokványos udvari hatóság (Hofstelle), nem kollegiális ügykezelés folyik benne. Metternich kancellár ugyanis úgy vélte, hogy a külügyeket nem lehet kollegiális hivatali szisztémában irányítani, s lényegében hierarchikus döntési rendszert igyekezett kiépíteni. Bizonyos fokig e hivataltörténeti hagyománnyal is magyarázható, hogy az 1848-as átmeneti kísérletektől eltekintve, amikor az államkancellária szerepét a legalábbis elvileg egy felelős miniszter vezetése alatt álló külügyminisztérium vette át, a külügyek hivatali kezelésében gyökeres átalakulást csak azl867-es kiegyezés hozott.5 A 67-es rendezés biztosította ugyan, hogy a külpolitika az uralkodó hatalmi területe, előjoga maradjon, mégis bizonyos korlátokat szabott az abszolút hatalomnak. A külügyminiszter a két par-4 A kérdésről részletesen Somogyi Eva, Hagyomány és átalakulás. Állam és bürokrácia a dualista Habsburg Monarchiában. (Budapest-2006) 182-205. 5 Winfried Baumgart, Europäisches Konzert und nationale Bewegung. Internationale Beziehungen 1830-1878. (München, Wien, Zürich 1999) 123-126.; Walter Goldinger, Die Zentralverwaltung in Cisleithanien - Die zivile gemeinsame Zentralverwaltung. In: Adam Wandruszka und Peter Urbanitsch (Hg.), Die Habsburgermonarchie 1848-1918 II: Verwaltung und Rechtswesen. (Wien 1975) 168-174.
