Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: A kérelemírás mestersége. Hivatalnoki pályafutások a 18. századi Habsburg Monarchiában V/1249

Olga Khauanova A KÉRELEMÍRÁS MESTERSÉGE Hivatalnoki pályafutások a 18. századi Habsburg Monarchiában1 „Mivel minden erőfeszítésem ellenére, Bécsben nem jutottam álláshoz, úgy döntöttem, hogy Pozsonyban próbálok szerencsét, ezért kérem Felségedet, kegyeskedjék fizetés nélküli létszám feletti fogalmazói alkalmazásomhoz hozzájárulni, hogy addig is, amíg előléptetést nyerek, fáradhatatlan buzgalommal és hű szolgálattal több tapasztalatot szerezzek, és még méltóbb legyek az uralkodói kegyre" - írta 1768-ban Karl Christian Paurenfeind fiatal osztrák nemes,2 akit végül gyakornokként felvettek a Magyar Királyi Kamarába. A kérelmező kész volt beérni kevesebbel is annak reményében, hogy fokozatosan feljebb emelkedhet a hivatali ranglétrán. Megfontoltsága arra enged következtetni, hogy ha a kora újkor még nem is ismerte a „karrierstratégia" modern fogalmát, a kor embere világos elképzelésekkel rendelkezett a társadalmi elhelyezkedéshez szükséges időről, utakról, anyagi és erkölcsi ráfordításokról. Nem véletlen, hogy a korabeli forrásokban gyakran felbukkan a latin promotio vagy a német Fortkommen szó, amelyek alapja az előrelépés vagy feljebblépés, hiszen bármely sikeres karrier kulcsa a társadalmi és szakmai státusz megőrzésében és javításában rejlik. E cél elérése érdekében gyakran írásbeli beadványokat és kérelmeket kellett benyújtani a különféle állami hivatalokba, ideértve a közvetlenül az uralkodóhoz intézett folyamodványokat is. így joggal merül fel a kérdés: vajon a folyamodó sikere függött-e attól, milyen verbális formába öntötte kérelmét? Tanulmányunkban az uralkodó számára készített kérelmek 18. század közepére kikristályosodó és rutinná váló alapelveit és leggyakrabban használt érvkészletét vizsgáljuk meg a Habsburg Monarchiában, továbbá azokban az esetekben, amikor a források lehetővé teszik számunkra, ezen érvek alkalmazásának sikerességét is értékeljük. A német nyelvű történeti irodalomban megkülönböztetik a jog- és igazságszolgáltatási szervekhez intézett „kérelmeket" (Suppliken), melyek esetében jogilag megalapozott igények kielégítéséről volt szó, illetve a „kérvényeket" CSupplikationen), amelyekben különféle hivatalokat és javakat (tisztséget, szolgálati előléptetést, egyszeri vagy rendszeres anyagi segélyt, az állam költségén 1 A tanulmány megírását a Fond zur Förderung der wissenschaftlichen Forschung (Ausztria) támogatta, az M978-G08 „Hivatalnoki karrierek a Magyar Királyságban a felvilágosult abszolutizmus korában" című projekt keretén belül. 2 Österreichisches Staatsarchiv, Wien (a továbbiakban: ÖStA); Finanz und Hofkammerarchiv (FHKA), Ungarisches Camerale (UC), Fasz. r. Nr. 181/2, Subd. 1, Nr. 76 ex Apr. 1768, fol. 514.