Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
eleji temetéséről, vagy arról, hogy Homonnai-Drugeth Bálinttal szemben ugyanezen esztendőben Rákóczi Zsigmond lett a fejedelem. Ennek Rudolf császárhoz küldött követsége kapcsán jegyzi meg, nem is történt azután semmi említésre méltó abban az évben, hacsak nem az, hogy Giorgio Basta meghalt „ad diem decimam Calendas Decembris", (pontosan, amint más forrásból ismert,1607. november 20-án). A Históriáénak az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kézirata autográf. Isthvánffi kézírásának ismeretében ez egyértelmű, annak tartotta már Berlász Jenő is.23 4 A Históriáét a kora újkori magyarországi történetírás részeként ismertető Bartoniek Emma viszont nem.23 5 Ha befejezhette volna kéziratos művét, nyilván észreveszi tévesztését, hiszen végigolvasta a jórészt autográf Apparatus historicust is, Gregorjancz kapcsán maga hivatkozik Isthvánffi kézírására stb. Mivel pedig halála után tizennyolc évvel stencilezett kézirata mind a mai napig alapmű, idézik vagy a benne írtakat nevének elhagyásával egyszerűen átveszik,236 e pontatlanság élő. Benda Kálmán egyetlen adat, Isthvánffi egyik német nyelvű levele alapján arra a következtetésre jutott, hogy 1605-ben a szerző az események megörökítésében 1551 körüljárt.23 7 Feltételezését további adatok erősítik.23 8 Ha pedig a mű terjedelmileg nagyobb része 1605 és 1607 között keletkezett, változik az olvasata is. Például a Mátyás főherceg németalföldi helytartóskodását elbeszélő részben az 1580 körüli esemény kapcsán Isthvánffi egy ambiciózus, testvérével szembeforduló, ám feladatával megbirkózni végül képtelen öcs alakját rajzolta meg, hozzákötve a lázadás, a gyalázat és a hűtlenség kifejezéseit is - mindezt 1607 körül vetve papírra.23 9 A Históriáé kézirata jelen állapotában csonka, az I-XX. könyvet tartalmazza. Feltehetően ez volt a mű első kötete, valamikor ugyanis két részbe kötötték. Hans Ludwig von Ulm birodalmi alkancellár Pozsonyból 1618. március 24-én írt levelében azt ajánlja a könyvkiadó Gregorius Tegnagelnek, kerítsen még egy historikus jezsuitát a szöveg átolvasásához, „weil es zween Thomi lub J.: Istvánffy i. m. 44.; Bartoniek E.: Istvánffy Miklós i. m. 344.; Berlász J. : Istvánffy Miklós i. m. 210. Legutóbb „Amikor az 1606. évig jutott, szélütés érte és jobb keze megbénult." Benits Péter: A szigetvári ostrom leírása Tállyai Pál XVII. századi kéziratos Istvánffy-fordításából. In: www.c3.hu/ ~iris/99-l/benits.htm (a letöltés ideje: 2008. június 30.) 234 Berlász J.: Istvánffy Miklós i. m. 222. 235 Bartoniek E.\ Istvánffy Miklós i. m. 344. 230 Az előbbire példa Benits Péter bevezetője a Tállyai-kiadáshoz (Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. 1/1. 1-12. könyv. S. a. r. Benits Péter. Bp. 2001.), az utóbbira Gunst Péter: A magyar történetírás története. Bp. 20 022 79. 237 Benda Kálmán: Istvánffy Miklós levele 1605-ből. Irodalomtudományi Közlemények (1967) 187-190. 2 ,8 Például 1605. február l-jén Pázmánynak írva éppen a Petrovics Péternek Munkácsot juttató 1551. évi egyezségre utal, a Mátyás és Ferdinánd főhercegeknek 1605 júliusában írt egy-egy levelében pedig Gianbattista Castaldo erdélyi hadvezetésével példálózik, azaz 1551-1553 közötti eseménnyel. Az előbbit 1. Nagy Gábor: Irrepserunt (Isthvánffy Miklós levele Pázmány Péterhez a hitújítás magyarországi kezdeteiről. Gesta (2006: 1. sz.) 84-90., az utóbbit: OSzK Kt. Fol. Lat. 3606. 2. köt. fol. 59v. 239 Kicsivel alább ugyanis a hosszú háborút említi: „totos quindecem annos magnum satis mortalis aevi intervallum vario atque ancipiti Marté dimicavimus, sicuti ea omnia ulterius progredientes ordine exponemus" Isthvánffi, N.: Historiarum i. m. XXV 553.
