Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209

Erdődy bán táborába készült, hogy Sziszeket védelmezzék. 1592-ben szintén vele együtt hadakozott,17 3 majdnem az egész évet táborban töltötte.17 4 A háború kiteljesedésével a rendek elhatározták, követséget küldenek az 1594. évi német birodalmi gyűlésre. Ennek eredetileg Isthvánffi is tagja volt,175 végül azonban a nádori helytartó a regensburgi utazás helyett szlavóniai Pet­rinja ostromában vett részt. Ez az egyetlen hadművelet, amellyel kapcsolatban a Históriáéban vitézségéről olvashatni.17 6 Az 1596. évi lengyelországi követség­ben sem vett részt,17 7 ismét a tervekkel ellentétben, júliusban ugyanis Rudolf még az ő számára is megbízólevelet állíttatott ki.17 8 Az 1598. évi, erdélyi legációba,179 akár a sziléziaiba, szintén az eredeti tervekkel ellentétben, viszont bekerült: Nádasdy Ferenc, akit már 1596-ban is oda akartak küldeni,18 0 most megbetege­dett (vagy csak szomorú volt, hogy Fogarassal kapcsolatos igénye nem telje­sült). Isthvánffi számára e legáció a kilencvenes évek kiemelkedő eseménye volt: amint a Pázmány Péternek 1605 utolsó napján írott leveléből ismert, ekkor dön­tötte el, hogy magyar történetet ír,18 1 továbbá ekkor támadt benne olthatatlan 1,3 „Intellexeram magnificentiam vestram charitate patriae novis tumultibus perturbatae mo­tam primo statim expeditionis tempore copiis domini bani se cum suis adjunxisse ibique in castris ad extremum usque perdurasse, illinc magnificentiam vestram sospitem et incolumem rediisse ex animo gratulor." írja neki Forgách Simon 1593. január 24-én hertneki várkastélyából: A Drasko­vichok trakostyáni levéltárából. Első közlemény. Közli: Szerémi [hg. Odescalchi Artúr] Történelmi Tár (1893) 350-351. 174 „tot fere hoc anno fuimus in castris, nec ullum ad ascribendum ocium suppetebat. Primum enim Turcae passa Bosnensi duce arcem Sisciam (quae et Plinio et Herodiano aliisque veteribus nota ad insulam Segesticam sita est) obsiderant. Cui nos duce domino Thoma Erdeodio, qui nunc Dalma­tiae, Croatiae et Sclavoniae banus (hoc est, uti vos vocatis, admiralius) est, suppetias tulimus et insulam prius occupavimus Turcasque a tansitu fluvii prohibuimus, ibi autem fluvius Colapis cum Savó confluit, unde Turcae re infecta discedere coacti sunt. Parte alia in Ungaria iidem hostes Comaronium quod Minus vocamus, de repente aggressi oppressis somno vinoque nostratibus ceperunt et combussse­runt. Illud duce comite de Zrinio restauravimus, quibus in castris me quoque oportuit interesse." Clusiusnak Pozsonyból, 1592. október 31-én: Istvánffi, Gy.: Etudes et commentaires i. in. 214. 175 A helytartó (Fejérkövy István) április 6-án írta Wolfgang Rumpffnak, hogy azt a győri püs­pök, azaz a kancellár (Kutassy János), Isthvánffi, „cuius quippe opera maiestas caesarea penes legatum apostolicum in reditu serenissimi principis archiducis Maximiliani ex Polonia et alias usa est", valamint Joó János alkotná. ÖStA HHStA UA Com. Fasc. 390. fol. 271-272. 176 A bán serege harcolva kelt át a Kulpán, „...qua in pugna et reprimendo hoste Nicolai Isthvanffii, Petri Castellanffii ac Gregorii Peteonis mirifica virtus enituit." Isthvánffi, N.: Histo­riarum i. m. XXVIII. 632. l" Részvételét egykorú források alapján állította például Holub J.: Istvánffy i. m. 29, feltehe­tően őt követve Bartoniek E.\ Istvánffy Miklós i. m. 342. 178 A követség iratanyaga: ÖStA HHStA Staatenabteil, Polen I, Konv. 1596.; vö. „Ivere Io­hannes Cutassius, Iauriensis et Andreas, Vratislaviensis episcopi, Iohannes Horinstanius, Adam­gallus Poppelius et Iohannes Iovius..." Isthvánffi, N.: Historiarum i. m. XXX. 689. 179 Az 1597 decemberében megkötött prágai szerződéssel Báthory Zsigmond ismét lemondott az uralomról. Miksa főherceg tervezett érkeztéig a király három biztost küldött. Szuhai és Isth­vánffi legációja tavasztól őszig tartott, Pezzen már május elején visszautazott. 180 Báthory Erzsébet írta férjének „sárvárát úr menbe menetely utan való penteken 1596" (május 24.): „im ertem az kegd leveleből melben kegd azt iria hogi chiaknem erdeibe kűleek (?) kegdet. kin bizon mindenek chiudalkoznak hogi erdeinek semi iavaba kegdnek reze nem leven..." Papírfelzetű, gyűrűspecséttel: ÖStA HHStA UA Mise. Fasc. 426. Konv C. fol. 133. 181 A december 31-én kelt levél (kiadása: Pázmány Péter levelezése i. m. 5-8.) válasz volt arra, amelyikben Pázmány Isthvánffi elé tárta a történetírásra vonatkozó kérését. Követtársa, Szuhai

Next

/
Oldalképek
Tartalom