Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
lam megmaradása legfőbb feltételének tekintették."13 Isthvánffiról monográfia sem készült, történeti művének forrásait nem tárták fel,1 4 kritikai kiadása, teljes és modern fordítása sincs.1 5 Bizonyára ez is oka annak, hogy történészek is ritkán használják.1 6 Pedig Isthvánffi munkája sokáig élő volt: Katona István félezerszer hivatkozott a Históriáéra,1 7 Pray Györpy még pecséttani munkájában is az ő leveléből idézett,18 magasztalta Budai Ézsaiás és Bod Péter, az evangélikus Bél Mátyásnak „Istvánffyus noster" volt, ismertette Specimenjében Cvittinger Dávid is. Hivatkozott rá I. József király báróságot adományozó oklevelei narrációjában,1 9 lényegében átírta Bethlen Farkas és Pettheő Gergely, hozzá utasított Szalárdy János. Zrínyi Miklósnak „gyönyörűséges pennáink", Pázmány számára pedig szerző és műve jogvitában lett hivatkozási alap.2 0 Ugyanő még Grazban tanárkodott, amikor Isthvánffi alakja egy kérésre indította: írna magyar történetet.2 1 13 Sinkovics István: A tizenötéves háború. Erdély sorsfordulatai. In: Magyarország története 1526-1686. Főszerk. Pach Zsigmond Pál. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. I. köt. 2. kiad. Bp. 1987. 653-708., itt: 656. 14 Részleges kutatásuk: Fodor Henrik: Istvánffy Miklós históriájának forrásai (II. Ulászló kora). Pécs 1940. írásának rövid és tapintatos értékelése: Sinkovics István: Fodor Henrik: Istvánffy Miklós históriájának forrásai... Századok 78. (1944: 7-10. sz.) 593-594. 15 Tállyai Pál fordítása ma 17. századi nyelvemlék, a latinosított személynevekkel kevéssé boldoguló Vidovich Györgyé is száznegyven éves (1. hozzá: Nagy Iván: Istvánffy munkája fordításairól. Századok 3. [1869] 281-293., itt: 288-293.). Juhász Lászlóé ötven éves sincs ugyan, de részleges. 16 Például a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára megjelent „Nincsen nekönk több hazánk ennél..." Tanulmányok a Bocskai-felkelés történetéhez. Szerk. ifj. Barta János - Papp Klára. Bp. 2004. című kötet egyetlen olyan írást tartalmaz, amelyik hivatkozik művének fordítására. A korszak eseményeihez szokás az Isthvánffit kivonatoló erdélyi Bethlen Farkas nemrég megjelentetett művére hivatkozni. 17 Említi Kerékgyártó Árpád: Istvánffy Miklós Históriája ismertetése és bírálatáról. Irodalomtudományi Közlemények (1892) 324-340., itt: 325., valamint Bóta Károly: Istvánffy Miklós. Bp. 1938. 37. 18 A címzett Pázmány Péter volt. E szöveget szokás Isthvánffi „pecséttani művének" nevezni. Kiadása: Georgius Pray: Syntagma historicum de sigillis regum et reginarum Hungáriáé... Budae 1805. 73-75. Már ő megjegyezte egyébként Annalesében: „multi etiam ex nostris multa illius ignorant". 19 Például 1706-ban, a felmenők érdemeinek ismertetésekor: „in Annalibus Hungaricis Istvanfius ac etiam Sambucus testarentur." (MOL A 57, Magyar Kancelláriai Levéltár, Libri regii [a továbbiakban A 57] 27. köt. 262.); „Nicolaus Istvanffius et Gregorius Petheőrius historiographi commemorant" (uo. 428.). 20 Már esztergomi érsekként egy dátum nélküli iratában annak megmutatására, hogy egyházi javadalmaknak a kincstár érdekében történő üresedésben hagyása terén Miksa király uralma korszakhatár; egyetlen bekezdésben a Históriáé féltucat könyvére hivatkozik (a szöveget 1. Pázmány Péter összegyűjtött levelei. S. a. r. Hanuy Ferencz. I. köt. Bp. 1910. 266-270., itt: 268.). Főpapok ingósági hagyaték ügyében II. Ferdinándhoz 1625. április 7-én írt felteijesztésükben hivatkoznak Pákay Benedek személynökre, aki a pozsonyi káptalan előtt vallotta: „se a Nicolao Istvánffy, qui a tempore Ferdinandi primi fuerat secretarius Nicolai Olahi archiepiscopi Strigoniensis saepius audivisse, quod tempore Ferdinandi primi demortuorum praelatorum mobilia non diripiebantur, sed iuxta dispositionem eorum per constitutos executores legatariis, creditoribus, servitoribus satisfactio impensa fűit. Tandem tempore Maximiliani sensim irrepsit, ut fiscus se ingereret in mobilia episcoporum." (uo. 442.) 21 1605 végén e szavakkal ajánlott témát és tárgyat Isthvánffinak: „nullae unquam res Ungarorum ad posteritatis memóriám aptiores, quam hae posteriorum annorum, in quibus mutata omnia et inversa. Quid enim aptius exemplar caeterorum, quam Ungaria ruens, in quo suos exitus contemplentur et saniora consilia sectentur?" A Grazban, december 17-én kelt levél kiadása: Pázmány Péter levelezése. Közzéteszi Franki Vilmos. I. köt. 1605-1625. Bp., 1873. 3-5.