Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kasza Péter: Egy karrier hajnala. Adalékok Brodarics István tanulmányainak és családi viszonyainak kérdéséhez V/1187
— Ivancan nyomán — Razum azonosítja Jalsythot. Ez a két János már csak azért sem lehet ugyanazon személy, mert 1510-ben egy decanusról van szó, aki alighanem nem is volt kanonok, hanem titulusából ítélve a zágrábi praebendariusok vezetője lehetett. Az említett — Jalsythot név szerint megnevező 1504. évi — oklevéltől függetlenül is nyilvánvaló tévedés tehát őt összekeverni egy őrkanonoki pozíciót betöltő Jánossal. Annál elgondolkodtatóbb viszont a Jalsyth-de Iwanych azonosítás, természetesen azzal a kiegészítéssel, hogy akár azonos a két személy, akár nem, Jalsyth János mindenképpen 1504 márciusában halt meg. Kutatásaim során kezembe került egy 15-16. század fordulóján keletkezett, káptalani határozatokat, számadásokat, tizedjegyzékeket tartalmazó, colligátum jellegű kéziratos kötet, amelyben egyértelmű bizonyítékot találtam arra, hogy Razum feltevése a két személy azonosságát illetően helyes. Egy 1500-ban, közelebbről sajnos nem meghatározható időpontban keletkezett határozat aláírói között ugyanis szerepel egy „Ego Johannes de Iwanych custos et canonicus ecclesiae Zagrabiensis manu propria" bejegyzés.67 Mivel tudjuk, hogy 1500-ban Joannes Jalsyth töltötte be az őrkanonoki posztot, ez az adat minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy két János, Jalsyth és de Iwanych azonos személy. Ez alapján, egyesítve a Joannes de Iwanychra és Jalsyth Jánosra vonatkozó adatokat a következő vázlatos pályakép bontakozik ki Brodarics anyai nagybátyjáról. Jalsyth János a de Iwanych elnevezésből ítélve az azonos nevű, Zágrábhoz közeli városkából, Ivanicsból (Kőrös megye délnyugati járásából) származott. 1481 februárjában még csak mint a zágrábi egyházmegye praebendáriuskt említik,68 1488-tól viszont már kanonokként működik egészen 1493-ig. 1493 folyamán, amikor Mathias de Dumbrawa őrkanonokot kinevezik dubnicai főesperessé, Jalsyth János lesz a káptalan őrkanonokja69 és ilyen minőségében tevékenykedik főleg a katedrális építési munkálatai körül.7 0 1499-ben Osvát püspök végrendelete egyik végrehajtójának nevezi meg, tehát mindenképpen a püspök bizalmi emberei közé számíthatjuk.7 1 Valamikor 1500-at követően Lukács püspök egy időre bebörtönzi, ahonnan nem tudni, mikor szabadul, de — mint láthattuk — 1504 márciusában már biztosan nincs az élők sorában. Szintén bizonyos, hogy haláláig már nem emelkedetett magasabbra a ranglétrán, bizonyára nem függetlenül a Lukács püspökkel való viszályától, így őrkanonokként halt meg.7 2 A szintén Tkalcicnál található adatok szerint Jalsyth János bizonyos iskolázottsággal is rendelkezett, egy 1500-ból származó feljegyzés ugyanis magisterként említi, márpedig ez a címzés 61 „Zagrabiensis capituli statuta et ordinationes, rubrum capitulare, dicta (saec. XV-XVI)." 15r. HAZU Kézirattár II. c. 49. 68 Tkalcic, I.: Monumenta Historica i. m. II. 409. 69 1492-ben még csak kanonokként említik, de a káptalan számadáskönyvében egy 1493. évi listán már mint Johannes custos szerepel. „Zagrabiensis capituli statuta et ordinationes, rubrum capitulare, dicta (saec. XV-XVI)." 21 Ír 70 1494. jan. 14.; 1496. febr. 10.; 1497. okt. 28. Vö. Tkalcic, /.: Monumenta Historica i. m. XI. 296. 71 Tkalcic, I.: Monumenta Historica i. m. II. 520. 72 Ez a többi káptalantól némileg eltérő módon Zágrábban a dignitáriusok legalsó fokozatát jelentette. A zágrábi káptalan statútuma szerint ugyanis az első helyeket szokásosan betöltő prépost, lector és cantor után előbb a csázmai prépost, majd tíz főesperes áll a rangsorban, így a custos csak a tizenötödik helyet foglalja el. Ivan Tkacic: Povjestni spomoneci zagrebacke biskupije. Zagreb 1874. 13.
