Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
államcsődök meggyengítették a nürnbergiek pozícióit.130 A keleti kereskedelemnekjelentős szerepe volt abban, hogy a nürnbergi gazdaság át tudta vészelni a krízist, és a nyugati térvesztés nem eredményezte a piaci szféra beszűkülését. Új súlypontok képzésével még mérsékelt gazdasági fellendülést is sikerült elérni a századfordulóra.13 1 Összesen 53 tiltás származik nürnbergiektől. Legalább 23 személyt tudunk azonosítani, két további nürnbergi szerepel képviselőként, és egy adósként. 1541-1542-ben csak egyszer említenek képviselőt, a tiltást tevő hat nürnbergi tehát minden bizonnyal Pozsonyban tartózkodott. 1552-ig nem találkozunk közvetítővel, azután azonban megszaporodnak az olyan ügyek, amikor a nürnbergiek nem személyesen járnak el. Már csak 1559-ben találunk olyan esetet, amikor több nürnbergi biztosan Pozsonyban van a bejegyeztetéskor (öt kereskedő tesz nagy összegű tiltást). Minden esetben ismert az összeg, a legkisebb 14 forintnak felel meg, a legnagyobb 1032 forint. A tiltáscsoport harmadában 100 forint alatti összeg szerepel (18). Az esetek közel felében 100 és 500 forint közötti adósságról értesülünk (11 tétel a 100-200, míg 14 tiltás a 200-500 forint közötti tartományban mozog), ami jelentős eltérés a teljes adatbázisra vetítve, ez a két kategória ugyanis az összes tiltáson belül csak 29%-kal részesedik. Az 500 forint fölötti összegek részesedése kevéssel pozitív irányban tér el az összes tiltás hasonló arányaitól. Két nürnbergi követelés éri el az 1000 forintos határt: 1000 és 1032 forinttal. Három nürnbergiről tudjuk, hogy személyesen egyszer sem tett tiltást. A Verbotbuchban szereplő nürnbergiek döntő többsége viszont legalább egyszer megfordult Pozsonyban, ami fontos, hiszen ha kis számban is, de kimutatható egy olyan csoport, amely „túljött" Bécsen és személyes kapcsolatot létesített pozsonyiakkal. Összesen 23 esetben találunk közvetítőt, nagy többségében valószínűleg pozsonyiakat. Kétszer adnak meg bécsi származást, négy alkalommal nürnbergit, egy bejegyzésben pedig memmingeni diener szerepel. Bár kis esetszámokkal, de ezek az adatok cáfolni látszanak azt az általános feltételezést, hogy a dél-német kereskedők Bécsen túlnyúló ügyleteikben (szinte kizárólag) a bécsiek közvetítő tevékenységére hagyatkoztak volna. Az adósok között számos tekintélyes pozsonyi polgár szerepel. A politikai elit felső rétegéhez tartozott Thomas Reichentaler (15 évben tanácsos, háromszor polgármester). Az isny-i származású nürnbergi kereskedő, Peter Büffler 1541-ben tiltja Reichentaler vagyonát 483 forintra.132 A pozsonyi elit kiemelkedő tagja, Valt Preus vagyonát két nürnbergi három alkalommal tiltja. Hans Schlewitzernek közel négyszáz forinttal tartozott. Utóbbi 1556-ban megismétli a tiltást, ezúttal már csak 263 forinttal, Preus tehát időközben jelentős részt 130 Michael Diefenbacher: Handel im Wandel: Die Handels- und Wirtschaftsmetropole Nürnberg in der frühen Neuzeit (1550-1630). In: Stadt und Handel. Veröffentlichungen des Südwestdeutschen Arbeitskreises für Stadtgeschichtsforschung II. 2/22. Szerk. Bernhard Kirchgässner. Sigmaringen 1995., 69.; Pius Dirr: Der Handelsvorstand Nürnberg. 1560-1910. Nürnberg 1910. 13. 131 Diefenbacher, M.: Handel im Wandel i. m. 78-79.; Rainer Gömmel: Vorindustrielle Bauwirtschaft in der Reichsstadt Nürnberg und ihrem Umland (16-18. Jahrhundert). Beiträge zur Wirtschafts- und Sozialgeschichte 30. (1985) 244-245. 132 AMB VBail fol. 15v.
