Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
szont rá voltak kényszerülve arra, hogy borukat erre specializálódott munkaerő segítségével értékesítsék. Főként olyan szőlőbirtokosokra lehetett ez igaz, akiknek fő megélhetési forrásuk más területről származott. Az ebbe a csoportba tartozó nagykereskedők, gazdapolgárok, kisebb részben vagyonos kézművesek ún. leitgebereket fogadtak, akik pontosan megszabott bérezési feltételek mellett gondoskodtak arról, hogy a tulajdonos által rájuk bízott bort a megfelelő haszonnal eladják. További lehetőségként arra kell még gondolnunk, hogy a polgárok borait éppen egy nagytermelőnek számító gazdapolgárnál, és/vagy borkereskedőnél helyezték el, akinek megvoltak az eszközei és lehetőségei jelentősebb mennyiségű bor városon kívüli értékesítéséhez. Visszatérve a tiltások gyakorlati oldalához, a tartozást behajtani igyekvő személynek is biztonságosabb volt olyan borkészletet tiltani, amely egy ilyen nagykereskedőnél vagy hivatásszerű kimérőnél volt elhelyezve, és nem az adós saját pincéjében pihent. Az ilyen típusú bejegyzéseknek több haszna is van a kutatás számára. Egyrészt információt kapunk olyan — bor értékesítésével nagy tételben foglalkozó — polgárokról, akik egyébként nem szerepelnek máshol adósként vagy tiltó személyként. így jutottunk el például Andre Tischlerhez vagy Lukács Antalhoz, akik borkiméréssel vagy borkereskedelemmel foglalkoztak. Más esetekben a borra vonatkozó tiltás kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy az adott polgár pénzkereseti tevékenységének körét (jobban) behatároljuk. Példaként említhetjük Cristoff Egrer esetét, aki egy alkalommal szerepel tiltott személyként kis összegű adósság miatt. Ebből a szűkszavú bejegyzésből semmi közelebbit nem tudunk meg Egrerről. Egy másik tiltásnál viszont említik, hogy nagy mennyiségű bor van nála elhelyezve, amelyet tiltás alá helyeznek. Ebből következően tehát valószínűsíthető, hogy Egrer fő vagy kiegészítő kereseti tevékenysége összefüggött a bor értékesítésével. További adalék-információkkal szolgálhatnak az ilyen típusú ügyek olyan személyek esetében is, akikről más forrásokból már viszonylag sok információt ismerünk. A vagyoni elithez és a politikai elit alsó szintjéhez tartozó Cristof Meichsnerrel (három év a belső tanácsban) kapcsolatban például arról tudósít az egyik tiltás, hogy Meichsner jelentős borkészletet tárolt pincéjében. Ilyen információt kapunk a politikai elit egyik legtekintélyesebb személyiségéről, Valt Preusról is (23 év a belső tanácsban, több éven át polgármester). Lényegét tekintve hasonló jelentőséggel bír egy 1553. évi tiltás is, amelyben a pozsonyi várnagy, Hans Gochnitzki egy bécsi és egy somorjai származású borkereskedővel közösen tiltja egy herzogenburgi kereskedő borkészletét.29 Továbbá még az is figyelemre méltó információ, hogy egy ausztriai kereskedő olyan mennyiségű borkészletet tárolt Pozsonyban, amelyre a három követelő személy összesen mintegy 160 forint értékű tiltást tudott bejelenteni. A borok minőségéről sajnos egyetlen esetben sem írnak, esetleg annyit jegyeznek meg, hogy ez évi vagy a jövő évi szüretből származik az ital. A mennyiség tekintetében is szűkszavú forrásunk. Összesen hét esetben említenek négyféle mértékegységet. A kisebbek az eimer és a vas, míg a nagyobbak (10 hl fö-29 AMB VB a i 1 fol. 94r. Az információ közvetve azzal a közismert ténnyel cseng össze, miszerint a Magyarországon szolgáló katonák igyekeztek bekapcsolódni a (bor)kereskedelembe.
