Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
A horvát közelégedetlenség és a Habsburgok iránti növekvő szimpátia teljesen érthető. Felismerték azt, hogy Belgrád eleste után Budáról nem lehetett komolyabb katonai segítséget küldeni a távoli Horvátországba, azaz a magyar központi területek felől nézve ez a vidék valójában mellékhadszíntérnek számított. Igaz ez utóbbi nem fogalmazódott meg soha a királyi tanácsban, ám a határ mentén élő horvát nemességnek másodrangú volt az a kérdés, hogy a magyar király azért nem segít, mert nem akar,22 9 vagy azért mert nem tud.23 0 Szlavónia különleges államfejlődése ez idő tájt érte el csúcspontját, és élvezhette nemessége korábban sokszor csak papíron létező jogait. Nincsen arról tudomásunk, hogy ekkoriban más területről származó „idegen" kapott volna vicebáni tisztséget, és amint láttuk, a szlavóniai nemesség a szlavón ítélőmesteri hivatal betöltésébe is beleszólhatott. A báni tisztség esetében ezt a feltevést csak megkockáztathatjuk, ám az tény, hogy a király immár ebben sem hagyhatta figyelmen kívül a rendek akaratát. A szlavón rendiség megerősödését az is segíthette, hogy két szinten is működött a közigazgatás, hiszen a tartományi szintű szervek alatt a vármegyék is funkcionáltak, és így bonyolult és sajátságos feladatmegosztás alakult ki közöttük. Már a 15. században az uralkodóval való kapcsolattartás egyik legfontosabb eszköze a rendek által küldött követségek voltak, akik tolmácsolták panaszaikat. Úgy tűnik, hogy a követek kiválasztásába nem volt beleszólása a bánnak, és általában a tartomány legbefolyásosabb nemesére-nemeseire esett a választás. A követségekbe azonban a vármegyék delegáltak a tagokat, akik saját specifikus kéréseikkel is megbízhatták őket.23 1 Természetesen a vármegyék és a tartomány érdekei sok tekintetben egybevágtak. 1524 júliusában Zágráb vármegye megbízta követeit, hogy részükről a királynál jelenjenek meg, és ott a többi követekkel együtt a szlavóniai nemesség Kőrösön hozott határozatai megvalósításán működjenek, és a török elleni védelmet szorgalmazzák.23 2 Emellett a vármegye a bánnal is érintkezhetett sürgős ügyekben követek útján. 1525. december 12-én Körös megye küldte Dénest, a körösi kolostor priorját, valamint Lukácsot, az itteni egyház prebendáriusát, továbbá Bornemissza István és Gergely esküdteket Batthyány Ferenchez, hogy nekik mindenben higgyen.23 3 A szlavóniai nemesség mind gyakoribbá váló tanácskozásaival, és követküldéseivel megpróbálta tehát kitölteni banum vocatum, sew capitaneum aut campi ductorem habere a sua majestate aut obtinere potuit, nec habet." 229 Lábra kaptak olyan híresztelések is, hogy II. Lajos kijelentette: nem védi Horvátországot Velence kedvéért. Margalits E. . Horvát repertórium I. i. m. 327. 230 Ezt támasztja alá Antonio Burgio pápai követ 1526. június 30-án kelt feljegyzése is. Szerinte „a legjobb eredmény, amivel ezt a háborút [az 1526. évi hadjáratot] befejezhetjük, a Dráva-Száva közti egész terület elvesztése. Én ezt a területet máris úgy tekintem, mintha elveszítettük volna, amióta az ellenség átkelt a Száván." B. Szabó J.\ Mohács i. m. 65. Ez természetesen Horvátország elvesztését is jelentette volna. 231 „1457-ben László király bizonyítja, hogy Szlavónia egyéb követei között eléje járultak Henningus vitéz Szomszédvárból és György fia Péter Bizádból, akik a zágrábmegyei össznemesség nevében panaszképpen előadták..." MOL DL 15 146. A www.rnol.gov.hu honlapon található regesztát használtuk. 232 Uo. DL 102338. 233 Iványi B.\ Körmendi misszilisek i. m. 174. reg.
