Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
Beriszló kinevezésével első látszatra Újlaki Miklós és Szapolyai Imre egykori hatalma éledt újjá. Ez azonban valóban csak látszat volt, ugyanis sem kiterjedt magánbirtokok, sem Hunyadi Mátyás királyi tekintélye nem állt már az új bán mögött. A legfontosabb bizalmi beosztásba, a vicebáni székbe sem tudta saját familiárisait ültetni, hanem Alapi Boldizsár és Batthyány Boldizsár személyében elődei embereit, ekkorra Szlavónia legbefolyásosabb nemeseit volt kénytelen kinevezni, és rajtuk keresztül próbálta meg a tartományt irányítani. Az ő lojalitásuk viszont kérdéses volt, mert a két felkapaszkodó birtokos ugyanannyira volt tekinthető a szlavón rendek vezéralakjainak, mint a báni akarat engedelmes végrehajtóinak. Beriszló hatalmának alapját a mögötte álló, ám meggyengült királyi hatalom és az egyházi birtokok adták, bár utóbbiak közül is jobbára csak a vranai perjelség váruradalmaira támaszkodhatott. Ez azonban nem volt elégséges, főleg, hogy az utóbbiból kénytelen volt egyre nagyobb birtokokat a működőképesség fenntartására elzálogosítani. Bradács Imre horvátországi vicebánjának például — Knin védelme érdekében tett szolgálataiért — Szentiván kastélyát adományozta el,15 5 Frangepán Mihálynak pedig az ugyancsak a perjelség birtokai közé tartozó Gara várát zálogosította el 2000 forintért.15 6 Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy Szlavóniában erős pártot kovácsoljon magának, ezért itt mindvégig komoly nehézségekkel találta magát szemben, amelyeken nehezen tudott úrrá lenni. Az állandó háborús helyzet mind nagyobb erőfeszítést követelt a magyar kormányzattól és a helyi nemességtől egyaránt, amiből folyamatos viták származtak a bán és a nemesség között. Beriszló Péternek egészen haláláig nem sikerült elnyernie a szlavón rendek támogatását, akik már nem akartak többet áldozni a Száván túli területek védelmére,15 7 mondván, nem tartozik kötelességeik közé.15 8 A nemesek szabadságjogaikra hivatkoztak, amelyre Beriszló nem volt hajlandó esküt tenni, és sikerült megakadályozniuk Zágráb város megadóztatását is.15 9 A rendeknek tett eskü új elem lett volna a bán és a tartomány la5 Ivari Bojnicic. Kraljevske darovnice odnosece se na Hrvatsku. Iz kraljevskih registraturnih knjiga „Libri regii". Vjesnik 7. (1905) 205-206. A perjelség birtokaiból már elődje, grabarjai Beriszló Bertalan is adományozott el. 1510-ben Thomas Hirjak bosjákói provizornak adta Kozincakot öt másik pusztával együtt. Lelja Dobronic: Posjedi i sjedista Templara, Ivanovaca i Sepulkralaca u Hrvatskoj. Zagreb 1984. (A mű magyarul is olvasható a www.varak.hu című honlapon.) 156 Bojnicic, /.: Libri regii i. m. 206-207. 157 A Jagelló-korszakban a szlavón katonaságnak mind gyakrabban kellett horvát területeken is harcolnia. 1512 novemberében Perényi Imre parancsolta meg vicebánjainak, hogy az összegyűjtött szlavón hadakkal vonuljanak Horvátország megsegítésére. Iványi B.\ Memorabilia i. m. 34. 1513-ban Perényi pénzt kért a szlavóniai dikátoroktól Horvátország számára. (Uo. 36.) és szlavóniai adókból fizették Bihács és Knin királyi katonaságának 510 forintos zsoldját. (Uo.) 158 II. Ulászló a szlavón rendeknek. Megértette, hogy a szlavón rendek ősi szokásukra hivatkozva vonakodnak a bán parancsára a Száván túlra vonulni és ott harcolni. Ezzel viszont magára hagyják Horvátországot, amely őket is védi. Ezért megparancsolja nekik, hogy a bán parancsára azonnal keljenek fel, és oda menjenek, ahová ő parancsolja. Kukuljevic J. : Jura regni i. m. 265-266. lo9 Kubinyi A.: Beriszló Péter i. m. 176-177. Zágráb mellett egész sor birtokos szerzett adómentességet a Jagellók alatt, ami nem javította a térség védelmi esélyeit. 1505-ben II. Ulászló a zágrábi káptalan minden birtokát felmentette a füstadó („collecta vei denarii fumales") fizetése alól, és ezt a kiváltságot 1519-ben II. Lajos is megerősítette. Tkalcic, I. K.: Povjestni spomenici i. m. III. 35. oki. 1507. november 29-én Batthyány Benedek utasította Batthyány Boldizsár és Tompa Mihály királyi szlavóniai adószedőket, hogy Turóci Bernát szlavóniai javai, a lepoglavai pálosok ja-
