Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
gyar állami (nemzeti) ünneppel való egybeesése a hajdani erős magyar kapcsolat emléke. A másik beszédes érv a külföldi egyetemre beiratkozott hallgatók válasza arra a kérdésre, hogy mely 'nemzet' tagjának vallják magukat. Míg a horvátországi diákok leginkább a natio illyrica önmegnevezéssel éltek, addig a Szlavóniából érkezők — bár a szlavóniai nemesség etnikailag heterogén (horvát és magyar) volt — általában a magyar rendi nemzet tagjának natio hungarica tartották magukat.10 3 Kitűnő példa ugyanerre a neves zágrábi kanonok, Ráttkay György esete. 1641-ben ugyanis a bécsi Stephanskirchében ő tartotta a natio Hungarica évenként szokásos „Szent László beszédét", miközben politikai pályafutása során az illírizmus nagy pártfogójának, Draskovics János nádornak volt csodálója.104 Röviden összegezve tehát: Szlavónia középkori berendezkedése és nemességének önképe egy igen fontos dologban alapvetően különbözött a Horvátországban megfigyelttől. Olyan sok kapcsolódási pont és átfedés volt a középkor végére kikristályosodó szlavón és a magyar identitás között, hogy egy középkori szlavóniai nemes a magyar koronától elszakítva, a Magyar Királyságtól külön saját „szlavónságát" sem tudta megélni, és számára még olyan múltba vesző történelmi ideológia is hiányzott, mint amellyel a horvát nemesség rendelkezett. A szlavóniai rendek közösségi identitása a 15-16. század fordulóján kristályosodott ki a régi jogszokások írásban való elismertetésének korántsem problémamentes folyamatában, valamint az egyre fokozódó oszmán nyomás elleni helyi védekezés megszervezésének az együttműködést elősegítő mindennapjaiban. Ám ezek dacára is a középkor folyamán sokkal több kapcsolódási pontjuk volt a Magyar Királysághoz, mint a horvát rendekhez.10 5 Szlavóniának a Magyar Királysághoz fűződő kapcsolatában ezért is nagyon beszédes az itteni nemeseknek az 1471. évi Vitéz János-féle összeesküvésben tanúsított részvétele. Egyáltalán nincs róla tudomásunk, hogy a lázadásnak a közvetlen familiárisokon túl bármiféle bázisa lett volna. Az 1467. évi eseményekhez hasonlóan a tartomány ekkor is lojális maradt a királyi hatalomhoz. Ennek oka pedig az volt, hogy a Jagelló-kori horvát rendektől eltérően „a tekintélyes szlavón köznemesség továbbra sem a bánt, hanem a királyt tekintette a politikai rendszer sarokkövének és a hatalom végső forrásának".10 6 Az oszmán hódítás hatása Elsősorban az Oszmán Birodalom 15. századi balkáni előretörése volt az oka, hogy a Magyar Királyság e két, ennyire eltérő berendezkedéssel és ideológiával rendelkező országa-tartománya, Horvátország és Szlavónia mind szoro-103 Klaniczay Tibor: Irodalom és nemzetiség. In: Uő: Stílus, nemzet és civilizáció. (Régi Magyar Könyvtár: Tanulmányok 4.) Bp. 2001. 14-17. 104 Bene Sándor: Egy kanonok három királysága. Ráttkay György horvát históriája. Bp. 2000. 12-13. 105 Ezt a megállapítást Engel Pál már a 11. századi állapotokra is érvényesnek tartja. Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. (História könyvtár: Monográfiák 17.) Bp. 2001. 33. 106 Pálosfalvi T.: Grebeni Hermanfi i. m. II. 295.
