Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Pölöskei Ferenc: Deák Ferenc utolsó évei (Ism.: Frank Tibor) IV/1059

hon minden polgára, bármi nemzetiséghez tartozzék, egyenjogú tagja." (154. o.) Ez a nézete fundamentuma lett az 1868. évi 44. tc.-nek „A nemzetiségi egyenjogúság tárgyában". Ha ez utóbbi sorokat olvassuk, egy-egy szempontból Deák 1867 utáni működésére is jellemzőnek tarthatjuk Robert Burnett David Morier brit rendkívüli követ 1866-ban megfogalmazott szavait, aki Deákban „a vidéki gentleman legtökéletesebb típusát" látta, akinek horizontja „a megyeháza ablakaiból elébe táruló puszta", s aki Morier szerint ugyan nagy ember, de „túl negatív, túl sok benne az ügyvéd, és túlzottan provinciális ahhoz a hatalmas feladathoz, melynek megoldására hivatott." (R.B.D. Morier 1866. évi követjelentései in Tibor Frank, Picturing Austria-Hungary. The British Perception of the Habsburg Monarchy 1865-1870 (Columbia University Press, 2005), 285, 255. o.) Különösen érdekes fejezete Pölöskei Ferenc könyvének a katolikus autonómia, az egyház és az állam viszonyáról írott elemzés. E fejtegetés világosan jelzi, hogy az öregedő Deák szemhatára sokszor egyáltalában nem rekedt meg a megyeházánál s a magyar pusztánál. Deák 1873. júniusában parlamenti beszédben összegezte véleményét állam és egyház viszonyáról, és „az európainak" nevezett rendszerrel szemben „az amerikai" mellett tette le a voksát. „Az északamerikai államok törvényhozása ... azon elvből indult ki, hogy az állam a kultuszok dolgába minél kevesebbet avatkozzék. Körülbelül csekély módosítással úgy tekintette a kultuszokat is a statussal szemben, mint associatiókat, és valamint minden associatióra nézve, úgy a kultuszokra nézve is, ha tanaik vagy eljárásuk a statusra nézve veszélyesek voltak, ez ellen fölszólalt, föllépett, mint más egyebekben pedig szabad kezet engedett nekik." (177-178. o.) Egészében érthető, hogy általában kiegyensúlyozott és következetes, liberális hitvallása nemcsak politikai híveinek: a kiegyező magyar társadalom jó része számára is biztos befektetésnek látszó politikai tőke maradt. Wahrmann Mór például, egykori képviselőjelöltje 1869-ben, még 1892. januárjában — röviddel halála előtt —, is ezt hagyta örökségül választóira legutolsó választókerületi beszédében: „Deák Ferenc bölcs műve, az 1867-es kiegyezés, bebizonyította életképességét. Hazánk e műnek államjogi hatása alatt felvirágzott, tekintélyében és befolyásában gyarapodott. Ne zavarjuk a viszonyok stabilitását. Tartsunk ki szívósan és energiával eme törvény minden egyes pontja mellett és ne engedjünk semmit annak sem betűjéből, sem szelleméből; de ne is igyekezzünk most meghaladni azt. A Jobb a Jónak ellensége." (Ford. F. Várkonyi Zsuzsa, in Frank Tibor, szerk.: Honszeretet és felekezeti hűség. Wahrmann Mór 1831-1892 (Budapest, Argumentum, 2006), 547. o.) Frank Tibor