Századok – 2008
KISEBB CIKKEK - Fazekas Sándor: Johann Joachim Rusdorf pfalzi diplomata erdélyi kapcsolatai IV/999
elő, hogy napjainkra Rusdorf nekünk egyértelműen fontosabbá és értékesebbé vált, mint maguknak a német kutatóknak. Vásárhelyi Judit — aki Rusdorf magyar érdekű leveleinek kiadásával és Szenei Molnár-könyvének vonatkozó fejezetével talán a legtöbbet tette Rusdorf magyarországi megismertetéséért — azzal magyarázza az elfeledettséget, hogy a diplomata egy balszerencsés uralkodót szolgált, illetve nem voltak olyan feltűnő jellemhibái, amelyek a kor legismertebb politikusait (Mazarint, Richelieut vagy Buckinghamet stb.) híressé tették a korban.4 Mindezek mellett véleményem szerint figyelembe kell venni, hogy a harmincéves háború forrásai kimeríthetetlenül bőséges anyagot jelentettek és jelentenek a kor német területeken lezajlott eseményeit kutatók számára. Csak ebből az időszakból megszámlálhatatlan mennyiségű, de több tízezres nagyságrendű röpirat, röplap, diplomata-levél, jelentés, beszéd, feljegyzés és emlékirat látott napvilágot; még az utóbbiakból is több száz ismeretes,5 a politikai gúnyversek áradatáról nem is szólva. A kor vezető személyiségeivel kapcsolatot tartó Rusdorf alakja, amelyet az utókor számára elsősorban írásai őriztek meg, így halványulhat el a megannyi markáns figura és jelentős esemény között. Számunkra azonban, noha a háborúval kapcsolatos magyar érdekű források mennyisége sem lebecsülendő, mindenekelőtt erős magyar kapcsolatai és Erdély érdekében kifejtett kitartó munkálkodása eddig is fontossá tették. A Sebes agynak késő sisak forrásának szerzőjeként pedig ez a már meglévő érdeklődés tovább erősödhet. A későbbi diplomata apja, Georg von Rusdorf kálvinista nemesember a bajorországi ellenreformáció elől kényszerült menekülni. Johann Joachim így Passauban született 1589-ben. A kor legjelentősebb protestáns egyetemein, előbb Heidelbergben, Altdorfban és Baselben, majd Franciaországban és Itáliában folytatott tanulmányai során jogi és humanista képzésben részesült. A klasszikus nyelveken kívül jól tudott franciául, olaszul, angolul és spanyolul is. Ludwig Camerarius és Johann Christoph von Grün kancellár mellett Rusdorf hamarosan a pfalzi választófejedelem, V Frigyes diplomatáinak elitjébe emelkedett. Már igen korán, 1613-ban, mindössze huszonnégy évesen abban a kitüntetésben részesült, hogy ő köszönthette elsőként ünnepi beszédével az Angliából új hitvesével (Erzsébet angol hercegnővel) visszatérő választófejedelmet.6 Frigyes 1618-ban tanácsossá nevezte ki Rusdorfot, aki — a svédekhez pártoló Ludwig Camerariusszal ellentétben — még azután is tovább szolgálta urát, miután a cseh királyság megszerzésének kudarca már biztossá vált. Rusdorf számos politikai tárgyú művet írt, amelyek között beszédeket, nemzetközi jogi jellegű iratokat és röpiratokat is találunk (ezek egy része a 4 P. Vásárhelyi Judit: Johann Joachim von Rusdorf válogatott levelei. Lymbus: Művelődéstörténeti Tár III. Szeged 1991. 100. 5 Ezeket a háborúra vonatkozó műveket külön katalógus tartja számon: Selbstzeugnisse aus dem Dreißigjährigen Krieg und dem Barock. Hrsg. Marianne Beyer-Fröhlich. (Deutsche Literatur 25., Deutsche Selbstzeugnisse 6). Leipzig 1930. Ebben a közkatonától a vezető politikusokig és diplomatákig úgyszólván minden társadalmi réteg feljegyzései olvashatók, kiváló terepet kínálva a kutatás számára. 6 A mű még ebben az évben megjelent Heidelbergben a következő címmel: Oratio Gratulatoria In Auspicatissimum Ex Britannis Reditum Serenissimorum Ac Potentissimorum Principum: Friderici Quinti Comitis Palatini Ad Rhenum, Sacri Romani Imperii Electoris, Ducis Bavariae: Et Elisabethae, Magni Jacobi Britanniarum Regis, Filiae Unicae.
