Századok – 2008
MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967
Nagyobb mennyiségben hozták be az ugyancsak sziléziai Liegnitz-Brieg-Wohlau hercegség 3 krajcárosait, amelyek többnyire „oly poltura" néven lettek ismertek, és 1623 tavaszán Felső-Magyarország legmegvetettebb pénzeivé váltak.13 7 Mellettük még számos — különböző jelzőkkel ellátott, kétes sikerű13 8 — ún. poltura cirkulált az országban, amelyek azonosítása a távolabbi jövő nehezen megoldható feladatai közé tartozik. E ponton joggal vethető fel a kérdés: állíthatunk-e valami olyant a polturákról, ami biztos, ami hosszabb távon is megállja a helyét? Egyértelmű igen a válasz. Azok az ún. polturák, amelyeket az 1620-as évek elején „új és rosszpolturáknak" neveztek a kortársak, nem a Lengyel Királyság veretei, hanem a Német-római Birodalom, illetve annak pénzverési mintáját követő hatalmasságok 3 krajcárosai, valamint 1/24 tallérosai voltak. Bármennyire meglepő, akadt olyan délnyugat-dunántúli-szlavóniai kortárs szerző, aki messzebb látott kortársainál, és az 1622. esztendő drágaságát, a tallérok és az aranyforintok árfolyamának emelkedését a „sok számtalan hitván pénz veréséből ... a rossz garasok" forgalmából eredeztette,13 9 mégpedig úgy, hogy a poltura szót meg sem említette, miközben a „nagy fogyatkozások" okáról akként vélekedett, hogy „e'pedig mind egynehány telhetetlen Német Úr tanácsából lén." Nem volt véletlen az, hogy a későbbiekben a kortársak ritkábban a „lengyel"14 0 jelzővel, gyakrabban a „bitkowsky" jelző számos változatával14 1 különböztették meg a tényleges lengyel polturákat az egyéb, többnyire gyengébb minőségű, polturának nevezett pénzektől. A „bitkowsky polturák" vitathatatlanul lengyel polturák voltak, az eredetükre utaló jelzőt ugyanis Bydgoszcz városáról kapták,142 azaz arról Visztula-parti településről, amelyben a legjelentősebb lengyel verde működött.14 3 Kassán a hagyatéki leltárakban a „bitkoczi polturák" a jó pénzek között kaptak helyet,14 4 míg a Sziléziából behozott „oly polturákat" és a hasonló, inflálódott 3 krajcárosokat, illetve többszöröseiket csupán fémértéken lehetett beszomszéd város levelét. Archív Mesta Kosíc, Kosice [a továbbiakban AMK]; Suppl. H I. Missiles 5991/16, ill. bővebben: Buza J.: Kipper-pénzek i. m. 887, 46. jegyzet, valamint betűhűen: H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16-17. századi Magyarországon. (A felső-magyarországi városszövetség) (Doktori mestermunkák). Bp. 2004. II. 121-122. 137 Buza János: Sziléziai kipper-veretek Felső-Magyarország pénzforgalmában. Emlékkönyv Bíró-Sey Katalin és Gedai István 65. születésnapjára. Szerk. Bertók Krisztina - Torbágyi Melinda. Bp. 1999. 356-369, ill. német nyelven: Schlesische Kipperprägungen im Geldumlauf Oberungarns. Uo. 339-355. 138 Buza J.: Kipper-pénzek i.m. 888-889. 139 Petthő Gergely: Rövid magyar cronica... Bécs 1660. paginálatlan (Régi Magyar Könyvtár I. 955.) A pénzrontás krónikásai között említi Huszár L.: Habsburg-házi i.m. 36, 159. 140 Borsod megye 1624-ben a polturáknak nevezett lengyel pénzek árfolyamát 4 dénárban határozta meg. Tóth P. - Barsi J.: Borsod vármegye i.m. 21-22. 141 Horváth Tibor Antal: Régi magyar pénznevek. Numizmatikai Közlöny 52-53. (1953-1954) 12-13. 142 Huszár Lajos: A bitkowsky poltura. Numizmatikai Közlöny 84-85 (1986) 69-71. 143 Bydgoszcz pénzverési múltjának immár több, mint fél évszázada megjelent monografikus feldolgozása alig ismert a hazai szakirodalomban. Gumowski, M.: Mennica i.m. 144 Kerekes György: Nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró üzleti-, köz- és családi élete 1573-1635. Kereskedelemtörténeti egyedirat. (A „Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle" kiadása.) Bp. 1902. 171.
