Századok – 2008

MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967

hengeres pénznyomógépet.114 Az 1622-ben vert bécsi 3 krajcárosok már csak ár­nyékai voltak az 1551-ben birodalmi veretté emelt elődeiknek, főbb mutatóik összevetése egyértelműen tükrözi a kedvezőtlen változásokat:11 5 Év: ezüsttatalom %c teljes tömeg (grammban) tiszta tömeg (grammban) 1551 455 2,47 1,13 1622 133 1,13 0,15 A 3 krajcárosok ezüsttartalmának durva csökkentése természetesen nem egyik napról a másikra következett be. A végeredmény azonban a lényeget te­kintve egyezően alakult. Prágában a császár ellen küzdő cseh rendek 1619-ben még 0,61 gramm tiszta tömeggel verették a 3 krajcárosokat, legyőzőik 1621 ta­vaszán és nyarán 0,34 grammra, majd szeptember elején 0,16 grammra (a bécsi szintnek megfelelőre) csökkentették a 3 krajcárosok ezüsttartalmát.11 6 A császári udvar jóváhagyásával működő, Hans de Witte nevével fémjel­zett prágai konzorcium 1622 februárjától egy éves időtartamra kizárólagos jogot kapott Cseh- és Morvaország, valamint Alsó-Ausztria verdéinek, majd Breslau-Neiße püspöki verdéjének működtetésére és a nemesfémek felvásárlására.117 A 150, 75 és 37,5 krajcár címletű nagy pénzek mellett garasokat (azaz 3 krajcáro­sokat) is vertek. Prágában 1620-1623 között folyamatos volt a 3 krajcárosok ki­bocsátása, Kuttenbergben (Kutná Hora) 1620-1622 között, Joachimstalban (Já­chymov) pedig 1622-1623-ban verték e váltópénzeket.11 8 Nagy a valószínűsége annak, hogy a csehországi verdékben előállított 3 krajcárosok száma tízmilliós nagyságrendű lehetett. Erre a morvaországi verdék kibocsátása nyomán lehet következtetni, Brünnben (Brno) ugyanis 1622-1623-ban 3,486.192, Olmützben (Olomouc) 1622-1623 öt hónapja alatt 1,490.870, azaz összesen csaknem 5 mil­liót vertek a 3 krajcárosokból.119 A 3 krajcárosok és az 1/24 tallérosok több évtizedes múltjának ismereté­ben, továbbá látva azt, hogy a 3 krajcárosokat határainkhoz közel igen nagy mennyiségben verték, joggal vethető fel a kérdés, ismerték-e a magyarországi kortársak e váltópénzeket, és amennyiben igen, játszottak-e korábban is szere­pet Magyarország pénzforgalmában? A tizenöt éves háború idején a birodalmi fillérmesteri (Reichspfennig­mesiter) tisztet betöltő Zacharias Geizkofler — mint a birodalmi pénzügyek és a magyarországi hadszíntér kiváló ismerője120 — 1607-ben úgy vélekedett, hogy 114 Probszt, G.\ Österreichische Münz-Geschichte i.m. 442.; Moser, H. - Tursky, H. : Die Münz­stätte Hall i.m. 247. 115 Ludwig Herinek: Österreichische Münzprägungen Ferdinand II. und Ferdinand III. als Erzherzog und Kaiser von 1592-1657. Wien 1984. 436. 116 Antonín Kostián: Dlouhá mince v Cechách. Acta Universitatis Carolinae - Philosophica et Historica 1, Studia Historica XXXIV (1989) 111. 117 Anton Ernstberger: Hans de Witte, Finanzmann Wallensteins. Wiesbaden 1958. 97-100., ill. Huszár L.: Habsburg-házi i.m. 32. 118 Kostián, A.: Dlouhá mince i.m. 114. 119 Eduard Simek: K cinnosti moravskych mincoven v dobé de Wittova Konsorcia 1622-1623. Numismaticky sborník 14. (1976) 125., 131-132. 120 Johannes Müller: Zacharias Geizkofler 1560-1617, des Heiligen Römischen Reiches Pfennig­meister und oberster Proviantmeister im Königreich Ungarn. Baden bei Wien 1938; Sinkovics Ist-

Next

/
Oldalképek
Tartalom