Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727
Deák Ágnes ÁLLAMRENDŐRSÉG MAGYARORSZÁGON A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDŐSZAKÁBAN* 1861 nyarán-őszén a megelőző fordulatos, helyenként viharos hónapok után a magyar országgyűlés feloszlatásával újabb kurzusváltás történt. Július 18-án a leköszönő Vay Miklós bárótól Forgách Antal gróf vette át a magyar udvari kancellári posztot, majd november 5-én az uralkodó kinevezte Pálffy Mór grófot helytartó minőségben a magyar helytartótanács élére. Az uralkodói november 5-i legfelsőbb rendelkezések a politikai perek, a sajtóperek, egyes büntető jogi ügyek esetében újra bevezette a hadbírósági rendszert, feloszlatta az alig egy éve alakult választott megyei és városi bizottmányokat, valamint a választott tisztviselői karok működését. Nem hagyta mindez érintetlenül a rendőri hatóságok pozícióját sem. A helytartó számára készült kiegészítő titkos utasítás a kivételes állapot tartalmára különleges államrendőri funkciókat is ruházott Pálffyra. Az államrendőrségi feladatokat a helytartótanácsnak és az annak alárendelt politikai és rendőri hatóságoknak együtt kellett ellátniuk. A helytartónak azonban szoros kapcsolatot kellett tartania az országos katonai főparancsnokság vezetőjével, azaz a budai, illetve a temesvári cs. kir. hadifőparancsnokkal.1 A rendőrségi szervezet Mivel a városi helyhatósági testületeket újjászervezték, alkalmasnak látszott a pillanat arra, hogy a rendőri hatóságok helyzetét azokkal szemben újra megszilárdítsák. Az októberi diploma kibocsátása után a korábban közvetlenül a bécsi rendőrminisztériumból irányított rendőrigazgatóságok által ellátott funkciók gyakorlása két részre vált. A helyi rendőrségi ügyek (közrend, vagyonbiztonság fenntartása, erkölcsi és közegészségügyi felügyelet, útlevélügyek, bejelentési kötelezettségek, vendéglők felügyelete, cselédek, napszámosok, legényegyletek feletti ellenőrzés) a helyi közigazgatási szervek hatáskörébe kerültek, míg a „magasabb" vagy „államrendőrség" teendőit (egyletek, a sajtó, a színházak, az idegenek felügyelete, a politikailag kompromittáltak nyilvántartása, a közhangulatról jelentések) a változatlanul fennálló rendőrigazgatóságok intézték. Ez azonban * A tanulmány a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány és a Habsburg Történeti Intézet, valamint az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány ösztöndíjának támogatásával készült. 1 Pálfíy titkos utasítását közli: Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848-1867. V Abteilung. Die Ministerien Erzherzog Rainer und MensdorfF. Bd. 2. Bearbeitet von Stefan Malier. Wien, 1981. 488-490, ismerteti: Sashegyi Oszkár: Bevezetés. In: Az abszolutizmus kori levéltár. Budapest, 1965. 93-94.
