Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Délszláv rendezési tervek és területi követelések a második világháborúban I/57
80 HORNYÁK ÁRPÁD hogy Magyarországon bármilyen agitáció folyna a határ e szakaszának a megváltoztatása érdekében.104 Valószínűleg a magyarországi választási eredmények, és a kisgazdpárt győzelme állt az egyszeriben meginduló és egyre nagyobb lendületű Magyarország-ellenes írások között. Hasonló véleményre jutott a Foreign Office egyik vezető diplomatája, John Colville is, aki úgy látta, a Magyarország elleni kirohanásokban a kommunistáknak a Kisgazdapárttal szembeni ellenszenve jut kifejezésre. Nem tartotta kizártnak azt sem, hogy azok akár a jugoszláviai magyar kisebbség elleni lépések előjátékai is lehetnek.105 A jugoszláv misszió kezdeményezésére — a folyamatos jugoszláv sajtótámadások kivédése és a jugoszlávok jóindulatának megnyerése céljából — a magyar kormány 1946 januárjában népszámlálást végzett a délszlávok lakta országrészen, hogy megállapítsák e nemzetiségek pontos lélekszámát.106 Ezzel a kérdéssel a Politika is részletesen foglalkozott — aligha meglepően — elmarasztaló hangnemben. A lap idézte a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja lapja, a Sloboda március 16-i cikket, amely bírálta az összeírás módját. Egyúttal idézte Nagy Ferenc március 19-i kijelentését is, amelyben a miniszterelnök elismerte, hogy gondok vannak az összeírással. A Politika arra a megállapításra jutott, hogy a népszámlálást nem készítették elő megfelelően, s a szláv lakosság nem kapott határozott garanciát arra vonatkozóan, hogy nem esik bántódása nemzeti hovatartozásának vállalása miatt, márpedig a németek folyamatban lévő kitelepítése elbátortalaníthatta a délszláv kisebbséget. Hangoztatta továbbá, hogy a szabad önmeghatározás nem lehetséges reakciós közigazgatás, reakciós papok és tanárok jelenlétében, s hogy a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjával való teljes együttműködés nélkülözhetetlen lett volna az összeírás lebonyolításánál. Végezetül arra a megállapításra jutott, hogy a magyarok most is régi politikájukat folytatják, amikor a szlávokat kis csoportokra osztják és szerb, horvát, bunyevác, sokác, szlovén, vend stb. identitást kínálnak fel, továbbá külön kezelik az anyanyelvet és a nemzetiséget, arra törekedve, hogy minél nagyobb számú magyar nyelvű szlávot mutassanak fel.107 Az 1946-os esztendő első három hónapjának eseményei és jugoszláv megnyilvánulások alapján úgy tűnhetett, hogy Isztria és Karintia után Magyarország is felkerült a jugoszláv külpolitikai prioritások listájára. Erre a következtetsére jutott Stevenson belgrádi brit követ is, látván Ales Bebler jugoszláv külügyminiszter-helyettes, a béke-előkészítést végző osztály vezetője szembetűnő érdeklődését a Magyarországgal kötendő békeszerződés iránt.108 A brit külügyminisztériumban azt sem tartották elképzelhetetlennek, hogy a jugoszlávok valamilyen területi követeléssel állnak elő Magyarország irányában, újabb ürügyet 104 Gascoigne távirata (1946. január 28.). TNA, FO 371/59524, R1516/844/92. 105 Colville feljegyzése (1946. január 31.). Uo. 106 A budapesti brit misszió jelentése (1946. március 21.). TNA, FO 371/59524, R 5043/844/92. 107 Nem sokkal később azonban megoldódni látszódott a kérdés. A budapesti jugoszláv misszió vezetője, Obrad Cicmil brit kollégájának elmondta, hogy teljesen elégedett a magyar hatóságoknak a délszláv kisebbség irányában tanúsított jóindulatával és azon szándékával, hogy megadjon minden lehetőséget anyanyelvükön történő iskoláztatásukhoz. L. uo. 108 Stevenson jelentése (1946. március 29.). TNA, FO 371/59524, R5795/844/92.
