Századok – 2007
DOKUMENTUMOK - Nagy Gábor: Miksa főhercegre várva. Rudolf erdélyi biztosainak két jelentése 1598 májusából VI/1557
RUDOLF ERDÉLYI BIZTOSAINAK KÉT JELENTÉSE 1598 MÁJUSÁBÓL 1565 újítással szembeni általános52 ellenszenvéről ismert propalatinus másolatában feltűnő elem ugyanakkor a „belliebb ... chuzny" kifejezés. Ennek latin megfelelője (irrepere) kedvenc kifejezése történetíróként a számára ellenszenves folyamatok, így éppen a protestánsok térhódítása (vagy az 1604. évi XXII. törvénycikk létrejötte) felidézésekor.53 Jelentésükben a biztosok elsősorban Derecskéi Ambrus váradi protestáns lelkészt54 hibáztatják a történtekért. Közlik, vannak olyanok, akik szerint éppenséggel fordított a cédula szerzősége, hogy a tömeg a katolikusok ellen legyen heccelhető. Felelőssé teszik a kapitányt is: az csak szavakkal tiltotta a pusztítást, valójában azzal, hogy erőt nem alkalmazott, kedvezett annak.55 Tény, hogy ezzel Király György megsértette a még Ghiczi János kormányzótól kapott instrukcióját, amely egyebek közt megszabta: összeveszésnek, háborúskodásnak „minden ahhoz való méltó és illendő médiomokkal eleit vegye, sőt az kik megérdemlik azokat törvény szerint meg is büntesse."56 Nekik maguknak a követendő eljárást úgy kellett megválasztani, hogy ne adassék általa alkalom a Rudolf királytól való elpártolásra, amitől a Báthoryak factiója57 és a szomszédos törökök miatt igen féltek. A vizsgálatban az arra önkéntjelentkező Pezzen végül nem vett részt, így Náprágy, az „utolsó humanista főpap"58 és a jezsuitákkal jó viszonyban levő 59 Keresztúri mellé harmadiknak Ravazdy György tanácsurat60 küldték. Feladatuk a rendezés volt, a katolikusok számára, ha lehetséges, a „restitutio in integrum", egyébként minden mást hagyjanak kedvezőbb alkalmakra. Hogy mit végeztek, azt az uralkodó a mellékelt két levélből megtudhatja. A terjedelmesebben, amelyik május 17-én kelt, a választott püspök a felekezeti viszály mellett a nyomorról, azaz a katonák fizetetlenségéről is beszámol 52 Ettől persze még kiváló barátságban volt a protestáns Carolus Clusiussal vagy Batthyány Boldizsárral stb. 53 L.: Nagy Gábor. Irrepserunt (Isthvánffy Miklós levele Pázmány Péterhez a hitújítás magyarországi kezdeteiről) Gesta (2006: 1. sz.) 84-90., itt: 89. 39. jegyz. 54 1576 őszén iratkozott be a wittenbergi egyetemre, 1596-től esperes a bihari egyházmegyében. Eletére 1. Zoványi Jenő: Derecskéi Ambrus. In: Uő: Kisebb dolgozatok a magyar protestantizmus történetének köréből. Sárospatak 1910. 101-115. 55 Szamosközynél ismét másként: Király és néhány előkelő - katonaságot küldve - a szerzetesek elleni erőszaktól „vi minisque" tartották vissza a tömeget. Szamosközy István történeti maradványai i. m. lib. IL, 84. 56 Kruppa T. : Nagyvárad i. m. 959. Azt nem tudom, amikor visszavette Bocskaitól a kapitányságot, kapott-e Király újabb utasítást. 57 Egyrészt István, a volt fejedelem unokaöccse terveiről, másrészt András kardinális, a későbbi fejedelem, igényéről keringtek híresztelések. Bővebben 1. EOE IV 22., 27., 37. stb. Az ott elbeszéltek közül a Moldvával kapcsolatos hírekre a biztosok is utalnak jelentésükben. 58 L. Jenéi Ferenc: Az utolsó magyar humanista főpap: Napragi Demeter. Irodalomtörténeti Közlemények 1965:2. 137-151. 59 L. Petrus Maiorius Claudius Acquavivának Kolozsvárról 1597 októberében, illetve Acquaviva Maioriusnak Rómából 1598 januárjában írt levelét, Monumenta antiquae Hungáriáé I-TV ed. Ladislaus Lukács Romae 1969-1987. IV (1593-1600). 294-298., itt: 297., illetve 315-316., itt: 316. 60 Szamosújvár kapitánya, amikor ott 1594-ben Báthory Boldizsárt megfojtják, azután Bocskai küldi a székelyek ellen („véres farsang"), akiknek végül Mihály vajda szolgáltatja ki a sellenberki csata (1599) után. Mária Krisztierna május 25-én kelt levele azonban, amelyben édesanyjának beszámol a történtekről (vonatkozó részét idézi Veress E.: Báthory Zsigmondné i. m. [l]-2., 3. j.), nem tud részvételéről („hab ich zwei Commissarii hingeschiekt, den jetzigen erwleten Kantzier und mein Hofmeister"). Baranyai Decsi is csak kettejüket említi, Szamosközy pedig harmadiknak Toldi Istvánt (katolikus, tanácsúr, t 1603) nevezi meg (Szamosközy István történeti maradványai i. m. lib. II. 84.).
