Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
HÁSZOK A 16. SZÁZADI OSZMÁN TERJESZKEDÉS SZOLGÁLATÁBAN 1375 Berzence-Csurgó-Zákány kettős tengelyen elhelyezkedő települések pedig éppen ezeknek az útvonalaknak voltak az egyes állomáshelyei.138 Csurgó pedig, mivel nincs egészen 30 km-re Kanizsától, kiépítve ideális hely lehetett volna az ekkor már „Stájerország védőbástyája"-ként emlegetett erőd környékére vagy akár azon túl tervezett portyák kiindulópontjának is. Ennek a stratégiailag fontos régiónak a hódoltatása azonban az 1570-es évek első felében még biztos, hogy nem volt zökkenőmentes.139 Ez a viszonylag alacsony és esetenként bizonytalan hozamú nyugat-somogyi terület tehát nem feltétlenül a belőle származó jövedelem mértékével, hanem a portyázások során betöltött katonaföldrajzi jelentőségével vívott ki magának fontos szerepet a szandzsákbégi javadalmak között. Ezért az ilyen típusú birtokokat a továbbiakban stratégiai hászoknah nevezem. Annak ellenére azonban, hogy 1570-re a nyugati irányú terjeszkedés következtében a náhijék száma jócskán gyarapodott,140 a megye — itt gyakran változó — határát elérve sincs még vége a Görösgálhoz összeírt stratégiai hászok sorának. Zákányt követően ugyanis nagyon hamar egy természetes akadály állta a portyázok útját: a Kanizsa patak mocsaras völgye. A berken gázlók és hidak egyaránt átvezettek, de mindegyik a területen ekkor már főszerepet játszó kanizsai erőd vagy fiókvárainak ellenőrzése alatt állt. A görösgáli náhije összeírásában, annak legnyugatibb nyúlványaként, a szandzsákbégek hászai között két gyakran használt átkelési pontot is találunk: Mórichelyet és Újudvart. burg (Regede), a Mura mentén Csáktornyától körülbelül 60 km-re északnyugatra, Fürstenfeld tőle további mintegy 40 km-re északra fekvő hely. Később mindkét város a stájer határvidék része lett. 138 Babócsa, Segesd, Berzence, Csurgó, Gyékényes, Zákány, Nagyatád késő középkori utaknak volt egy-e gy csomópontja. Az útvonal a kakonyai vámon keresztül haladt tovább Radkersburg felé. Csurgó-Zákány vonalon a középkori úthálózat kört formált: Csurgó-Gyékényes-Zákány-Surd-Iharos-Csurgó. Az egyik út a Csurgó-Iharos-Liszó-Mórichely állomásokon keresztül ment Kiskanizsára, illetve Letenye irányába. Magyar Kálmán: Szigetvár és a dél-somogyi mezővárosok, várak kapcsolata 1526-1664 között (Különös tekintettel Babócsára és Kálmáncsára). In: Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és a vár felszabadításának 300. évfordulóján. Szerk. Szita László. Pécs 1993. 220.; Tagányi Károly: A Moldvából Velencébe hajtott marhák útja 1545 körül. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 4. (1897) 316-317.; Glaser Lajos: Dunántúl középkori úthálózata. Századok 63. (1929) 271.; G. Jáger Márta: Mesztegnyő. (Száz Magyar Falu Könyvesháza sorozat). Szerk. Bősze Sándor. Bp. 2001. 36. 139 A terület hódoltatására vonatkozóan konkrét adattal csak az 1567-68. évi dzsizje-összeírás szolgál. Eszerint már adófizető településekről van szó, a behódolás tehát ennél az időpontnál mindenképpen korábbra, legkésőbb 1566-ra tehető. A berzencei náhije esetében azonban — ellentétben a segesdi és a komári kialakulásával — nem ismertek az 1550-es évekből a pécsi török katonaság erőteljes hódoltató törekvései. Ezzel szemben néhány szórványadat a babócsaiak erőfeszítéseit bizonyítja. 1556 márciusában például a később Babócsára visszahúzódó törökök felégették a Csurgótól mintegy 15 km-re északnyugati irányban fekvő Beleznát. Csurgót délről kerülték meg, a malomgáton jutottak át. Babócsa visszavétele azonban gátat vethetett a területen a török terveknek. ÖNB Mxt. 606. fol. 21-23.; vö. T. Mérey Klára: Somogy megye pusztulása Szigetvár eleste után. In: Szigetvári Emlékkönyv. Szerk. Rúzsás Lajos. Bp. 1966. 157-198.; Őze Sándor: 500 magyar levél a XVI. századból. Csányi Ákos levelei Nádasdy Tamáshoz 1549-1562. I-II. Bp. 1996. I. 214-216. 140 Segesd, Komár, Berzence, Babócsa, Kanizsa, valamint további körzetekként megjelent Muraköz és Zalavár.
