Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407
EGY FŐÚRI KLIENS A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN KELET-MAGYARORSZÁGON 1421 Zanathy társadalmi beágyazodóttságának hiányát és emiatt nagyfokú függését pártfogójától jól mutatja az az öröm, amellyel 1752 őszén gyógyulását üdvözli: „már ott futtattam elmémet, melyik szegeletire készüljek az országnak, Vasba-e vagy Pest vármegyében".59 Az erőviszonyok azonban neki kedveztek. A tanács meg volt félemlítve, a tanácstagok egy részét pénzügyi visszaélésekkel gyanúsították, de még aki személy szerint nem is volt érintve, azt is kollektív felelősség terhelte, mert a belső tanács felelt a város pénzügyeiért. A kamarai vizsgálat pedig tovább folytatódott. Pénzügyi vonatkozásai mellett egyre erősebben megnyilvánult protestánsellenes éle is. Valószínű, hogy az 1751. évi vizsgálat „felbujtói" a jezsuiták voltak. A város ugyanis nem csak a Károlyiakkal háborúskodott a kocsmajog felett, hanem a jezsuitákkal is állandó konfliktusa volt, akik a tanács szerint nem csak saját használatra hoztak be többször is bort a városba. A jezsuiták bepanaszolhatták a tanácsot az uralkodónál, mert egy 1749. január 2-án kelt leiratban Mária Terézia királynő sérelmezte, hogy a jezsuiták nem vihetnek be bort a városba, míg a református lelkészek évi 800 forintot kapnak a városi pénztárból. Egyúttal megtiltotta, hogy a jezsuitákat háborgassák, illetve a református lelkészeket és tanítókat a városi pénztárból fizessék. Elrendelte, hogy ezután a fizetésre úgynevezett papbért rójanak ki.60 A vizsgálat nyomán a kamara a baj forrását abban vélte megtalálni, hogy a város nem kezelte külön az adó- és másfajta bevételeket, a beszedett adót a város szükségére használta fel, majd ennek pótlására kölcsönöket vett fel, így azután az eladósodás következtében a csőd szélére jutott. Ezért a „közönséges jóra célzó kormányozás" céljából különböző rendeleteket hoztak. Az 1752. évi instrukció kitért a város haszonvételeire is. Az eladósodás fő okát abban látta a bizottság, hogy a városnak csekélyek a jövedelmei, mivel nem visel gondot a haszonvételekre: a sör- és pálinkafőzésre, kocsmáitatásra, vásár- és piacvámra, malmokra és szőlőkre. Ezek részben magánosok kezére jutottak, részben jövedelmük nem folyt be a városi pénztárba, ahogy ezt szemléletesen írták: „kit csak béhunt szemmel egymás közt elnézni, kit pedig soha is az város cassájában nem juttatni".61 A bizottság egyenesen a városi kiváltságok elvesztésével fenyegetőzött, és szigorúan meghagyta, hogy 1753-tól ezek a bevételek szerepeljenek a városi költségvetésben. Ha a rendeléseket és az adósságok kamatainak pontos fizetését megtartják, a város „álmélkodással fogja tapasztalni, miképpen jövedelmi fognak öregbíttetni és az adósságok tengerébűi nemsokára partra kapván, kívánatos boldogulásának sorsában fog helyheztetni."62 Ilyen helyzetben alighanem Zanathy lehetett az egyik legalkalmasabb ember a város zilált pénzügyi helyzetének rendezésére, hiszen ő már jelentős tapasztalatokat szerzett a vármegyei pénztár kezelésénél. Arra azonban ismét csak nincs adatunk, hogy mit tett ténylegesen az ügy érdekében. 1753 augusztusában Károlyit tudósította, hogy az elmúlt napokban jött két intimatum: az egyikben 59 Zanathy József Károlyi Ferencnek, Szatmár, 1752. szept. 2. MOL P 398, Nr. 81954. 60 Sarkadi Nagy Mihály: Szatmár-Németi szabad királyi város egyházi és polgári történetei. Szatmár 1860. 135-136. 61 MOL Melczer család levéltára, P 1828, Melczer Pál, 2. cs. 4. tétel. Melczer Pál volt a Szepesi Kamara által kiküldött biztos. 62 Uo.
