Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
AZ 1267. ÉVI DEKRÉTUM ÉS POLITIKATÖRTÉNETI HÁTTERE 831 ránk. A források hallgatása mindkét esetben azt sugallja, hogy hosszan elhúzódó és kiterjedt harcokkal aligha számolhatunk, sőt, kétségtelennek tűnik, hogy 1267-ben valójában semmiféle hadműveletre nem került sor. Abban, hogy ez alkalommal a felek között elmaradt a tényleges katonai összecsapás, kulcsszerep juthatott a királyi szerviensek Esztergom melletti gyűlésének. Erről az eseményről IV Béla egy 1267-ben — napi kelet megadása nélkül kiállított, de a király harminckettedik uralkodási évét megadó, azaz valamikor október 14. előtt — kelt oklevele tesz említést, előadva, hogy midőn „országuk minden nemese, vagyis királyi szerviense Esztergom mellett közös gyűlést tartott" (cum universi nobiles regni nostri seu servientes regales aput Strigonium communem fecissent congregacionem), az azon résztvevők egyik kérése az volt az uralkodóhoz, hogy Dubruzlou fia Dubruzlou azon örökölt birtokát, melyet Belus fia Belusnak adományozott, adja vissza Dubruzlou atyafiainak, Ivánkának és Mikónak (Joance etMykoni fratribus eiusdem Dubruzlou), amit a király meg is tett.197 A gyűlés indokoltan hozható kapcsolatba a IV Béla és fiai, István ifjabb király és Béla szlavóniai herceg által 1267-ben kiadott dekrétummal,198 jóllehet ma már világos, hogy — ellentétben a korábbi vélekedésekkel 199 — a dekrétumot nem a szerviensek esztergomi gyűlése alkotta meg, bár a törvény rendelkezései minden bizonnyal összefüggésben vannak a gyűlésen tárgyalt kérdésekkel.200 Ha IV Béla egy másik — év megadása nélkül — szeptember 7-én Óbudán kelt oklevelének kiadására valóban 1267-ben került sor201 — ami kétségtelennek látszik —, akkor a dekrétum írásba foglalására valamikor ezen időpont előtt kerülhetett sor, az esztergomi gyűlésre pedig még előbb, mivel az oklevél hivatkozik a bárók és a nemesek azon döntésére, mely szerint a nemesektől elidegenített birtokokat vissza kell adni (una cum baronibus et nobilibus regni nostri disposuimus, utpossessionis nobilium, que ab ipsis alienate fuerant,'eisdem debeant restitui),202 márpedig hasonló rendelkezés az 1267. évi törvény szövegében is előkerül, igaz, a szeptember 7-i oklevéltől eltérő összefüggésben.203 Az esztergomi gyűlés szempontunkból leginkább figyelemreméltó jellemzője, hogy azon, ha hihetünk IV Béla idézett oklevelének, „az ország minden királyi szerviense" megjelent. E fordulatot aligha lehet szó szerint értelmezni, ám azt a feltételezést mindenesetre megengedi, hogy a gyűlésen mind IV Béla, mind István országrészének királyi szerviensei jelen voltak, amiben egyébiránt történetírásunk nem is kételkedik. Pedig e feltételezés igencsak ingatag alapo-197 1267: HO VIII. 108-109. 198 1267: Középkori oklevélszövegek. Az oklevéltanba való bevezetés céljaira összeállította Szentpétery Imre. Bp. 1927. (a továbbiakban: Oklevélszövegek) 53-55. 199 L. pl. Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Sajtó alá rendezte és az utószót írta Balogh Elemér. (Milleniumi magyar történelem - Historikusok) Bp. 2003.2 133. 200 A gyűlésre 1. S. Kiss Erzsébet: A királyi generális kongregáció kialakulásának történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica XXXIX. Szeged 1971. 15-17.; Szűcs J.: Az 1267. évi dekrétum i. m. 341-343.; Gerics József: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp. 1987. 276. 201 Vö. Szűcs J.: Az 1267. évi dekrétum i. m. 343. (8. sz. jegyz.). 202 (1267?): ÁÚO VIII. 19-20., vö. RA 1531. 203 1267: 5. c: Oklevélszövegek 54.
