Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153
1168 BARISKA ISTVÁN Ami mármost a határokon túli foglalásokat illeti, azok természetében, jellegében benne foglaltatott, hogy megváltozott a status quo. Amikor 1453. március 26-án egyezség jött létre III. Frigyes, valamint a magyar és az osztrák rendek között, a magyar rendek kifejezett kérése volt a magyar törvények, szokásjogok és jogszokások érvényesítése.70 Ez a követelés az 1447. évi regedéi fegyverszünet után készült. A magyar fél ugyanis tudta, hogy az elfoglalt várakban (uradalmakban) nem a magyarországi szokásjog, törvények és jogszokások szerint töltik be a bírák a hivatalaikat, az udvarbírák pedig nem a magyarországi jogszokások szerint adják ki utasításaikat vagy fogalmazzák kötelezvényeiket. Éppen azért került be a fenti magyar rendi követelés az egyébként soha végre nem hajtott egyezménybe, mert az elfoglalt területeken nyomban megjelentek az idegen jogintézmények Az nagyon is kétséges, hogy „tiszteletben tartották eltérő jogait is".71 Hajlunk arra, hogy inkább parallelizmus vagy egymásmellettiség volt ezen e téren tapasztalható és nem egymás jogainak tiszteletben tartása vagy kizárása. Ilyen volt a nyugat-magyarországi Fe/ide-jelenség is. Közismert tény, hogy Sopront és tartozékait Erzsébet 1441. február 25-én III. Frigyesnek elzálogosította. Hovatovább a királyné ahhoz is hozzájárult, hogy Frigyes erődítési munkálatokat végeztessen Sopronban. Frigyes nyomban megerősítette Sopron kiváltságait: „vnser burger daselbs zu Odemburg ettlich aws in fur vns gesanndt vnd vns diemütliclich haben bitten lassen, daz wir in, al sir genediger herre, gerüchten zubestetten all ir freyhait".72 A szöveg arra utal, hogy Frigyes német-római uralkodó megtartja Sopront a magyar uralkodók biztosította régi szabadságaival. Ugyanakkor hozzátették, hogy azzal a fenntartással teszi ezt, hogy Sopron jogai és jogszokása nem sértik Frigyes zálogjogát: „doch vorbehalten des saczs, als vorgemelt ist, vnd solcher gerechtikait, so wir von desselben saczs wegen daraufhaben, dau vns das daran vnuergriffen sey auch on geuerde nut vrkund des briefs".73 Látható, hogy a magyar jogforrások és jogszokások csak annyiban voltak tarhatók, amennyiben azok a zálogjogot nem sértik. Minthogy ez utóbbi nem volt körülhatárolva, így lényegében a zálogosnak szabad kezet adott. Frigyes a bécsújhelyi udvarának biztonságát szavatoló Sopront stratégiai meggondolásból vette zálogba. Ezért sejteni lehetett, hogy ha Sopront támadás éri, az Fehdéhez vezet, hiszen Sopron ezzel Frigyes „Schirm und Obhut "-ja, azaz védelme és oltalma alá került. I. Ulászló persze nyomban tiltakozott, mondván, hogy Erzsébet királyné törvénytelen módon zálogosította el Sopront.74 Frigyes azonban határozott lépéssel reagált, mert 1441. április 11-én Siegmund von Ebersdorfot, az osztrák tartomány főkamarását kinevezte Sopron kapitányává.75 S minthogy I. Ulászló 70 „dem rechten, den gesetzten vnd gewonhaiten des kunigreichs Vngern vnd den richtern in irn emphelhungen, auch der hofrichter geschefften vnd briefn nach gewonhait des kunigkreichs ausganng gehorsam sein." Chmel, J.\ Materialien i. m. Bd. 2. 46.: Nr. 40. 71 Tringli /.: Magyarország története i. m. 34. 72 Házi, J.: Sopron 1/3 i. m. 213-214.: Nr. 254. Bécsújhely, 1441. marc. 6. 73 Uo. 74 Nagy Imre: Hazai okmánytár (Codex diplomaticus patrius). I-IV. Győr 1865-1873. IV. 326. Márványkő alatti tábor, 1441. márc. 14. 75 Házi J.: Sopron 1/3 i. m. 217.: Nr. 259. H. n. 1441. ápr. 11.
