Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
826 ZSOLDOS ATTILA gyében kapott birtokot,162 s később is ott élt, miként utóbb leszármazottai is.163 Szintén dunántúli birtokos volt a Péc nemzetség szép jövő előtt álló tagja, Márk fia Gergely.164 Az ő esetében sincs nyoma annak, hogy a belháború idején az ifjabb király pártján állt volna, s ez nem is tűnik valószínűnek, részint mert 1266-ban meglehetősen fiatal lehetett — a bolgár hadjáratot megelőzően nem szerepel forrásainkban, utoljára pedig egy 1309-re datált hamis oklevélben tűnik fel a neve,165 1296-ban azonban még bizonyosan élt 166 —, másrészt unokatestvére,167 György fia Dénes zalai ispán 1268-ban Béla herceg udvarispánja volt,168 s éppen nem mellesleg azonos volt István 1263. évi nádorával, aki az 1264 őszén kirobbant válság idején átállt IV Béla oldalára. Valószínűleg István ezen bolgár hadjáratában sebesült meg a Nyitra megyei Vásárdon birtokos Chuda fia Ipolit is,169 akinek szintén nem tudunk semmiféle olyan kapcsolatáról, mely az ifjabb király környezetéhez köthetné személyét. Kétségtelen, a bolgár hadjáratban résztvevőkről rendelkezésünkre álló minta meglehetősen szerény méretű, mégis feltűnő, hogy felerészben olyan személyek nevei szerepelnek benne, akiknek jelenléte István ifjabb király seregében a legkevésbé sem magától értetődő. További adatok ismeretében nyilván az ifjabb király alattvalói javára módosulna — akár jelentős mértékben is — ez az arány, ám ez mitsem változtat azon, hogy az említettek feltűnése magyarázatra szorul. Ennek keresésekor — okosabbat nem tehetvén — célszerűnek látszik a történet ismert elemeit egymás mellé rendezni abban a reményben, hogy azok összefüggő logikai sort alkotva választ adnak kérdésünkre. Ezek szerint: valamikor 1266 áprilisában és májusában került sor a kunok kivonulási kísérletére, amit István ifjabb király a saját és az apja által — Roland szlavón bán vezetésével — segítségére küldött seregekkel sikeresen megakadályozott; közvetlenül ezt követően — június-augusztusban — István Bulgáriára támadt, mégpedig olyan sereg élén, amelyben apja országrészében élők is jelen voltak; s végezetül a kunok elleni hadjáratot követően Roland bán — a siker ellenére — elvesztette királya kegyét, s IV Béla nem csak méltóságától fosztotta meg, de birtokait is feldúlatta. Mindezek ismeretében nem túl merész talán arra következtetni: Roland bűne IV Béla szemében az lehetett, hogy a kunok elleni expedíció céljára a pálcája alá rendelt sereget — vagy annak legalább egy részét — a Bulgária ellen 162 1273: Hazai 67-70. 163 Vö. 1303: Anjou-kori okmánytár I-VÏÏ. Szerk. Nagy Imre, Nagy Gyula. Bp. 1878-1920. I. 63. és Holub József: Zala megye története a középkorban III. A községek története. Pécs 1933. (Rokolyán címszó alatt). - A kiadatlan kéziratnak a Zala Megyei Levéltárban őrzött eredetijéről készített, a Göcsej Múzeumban található másolatát használtam. 164 Vö. Karácsonyi </.: Magyar nemzetségek i. m. 887-892.; Engel P.: Genealógia i. m. (Péc nem 1. tábla: zalai ág), 1. még Nagy Imre: A Pécz nemzetség örökösödési pere 1425-1433. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XV/10.) Bp. 1893. 165 1309: MES II. 602-605., hamis voltára 1. Borsa Iván: A szenyéri uradalom Mohács előtti oklevelei. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 9. Szerk. Kanyar József. Kaposvár 1978. 59-60. (5. sz.). 166 1296: CDCr VII. 253-254., vö. RA 4085. sz. 167 Engel P.: Genealógia i. m. (Péc nem 1. tábla: zalai ág). 168 1268: CDCr V 477., 480., vö. Karácsonyi J.: Magyar nemzetségek i. m. 890. 169 1277: RA II/4. 56-57., vö. Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. IV 402. és 484-485.
