Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás. II. rész. Temesvártól Aradig - Haynau szándékai V/1259
I. FERENC JÓZSEF ÉS A MEGTORLÁS II. RÉSZ 1297 Haynau azonban csak igen korlátozottan hajlott a megbékítésre. Október 4-én kegyelmi felterjesztést intézett I. Ferenc Józsefhez, amelyben azzal érvelt, hogy Pétervárad volt az egyetlen a lázadók kezén lévő erődök közül, amelynek őrsége a es. kir. csapatoknak adta meg magát, s tisztikara az első felszólításra hajlandónak mutatkozott erre, sőt, a rossz szellemű legénység meggyőzése érdekében minden befolyását latba vetette. Ezért, különösen az után, hogy az ellenállást a végsőkig folytató komáromi erőd tisztikara „igen nyomós magasabb szempontok következtében" teljes büntetlenségben részesült, túlzottan keménynek tűnne a péterváradi tisztek haditörvényszék elé állítása. Holott e tisztikarnak is meg lett volna a lehetősége arra, hogy a legénység forradalmi szellemét és a rendelkezésükre álló eszközöket felhasználva hosszabb ideig kemény, s a es. kir. csapatok részéről nagy áldozatokat kívánó ellenállást folytatva, ugyanolyan feltételeket vívjanak ki maguknak, mint a komáromiak. Ezért Haynau azt javasolja, hogy a tisztek részesüljenek amnesztiában, figyelembe véve „noha kései, de mégis önkéntes visszatérésüket kötelességükhöz", s helyezzék őket büntetés nélkül szabad lábra.196 Haynau október 5-én még az ácsi főhadiszálláson tartózkodott, megvárta az erőd teljes átadását, de még aznap átadta az ostromsereg parancsnokságát Colloredo-Mannsfeld altábornagynak, s továbbutazott Bécsbe.197 Nagy valószínűséggel tehát már október 6-án a császárvárosban lehetett. Az út célja az volt, hogy ünnepélyesen átadja a császárnak Komárom kulcsait, amire nagy valószínűséggel október 8-án került sor.198 Ugyanezen a napon több hivatalos iratot is intézett Pesten lévő alárendeltjeihez; így többek között leteremtette Kempen altábornagyot amiatt, hogy az a Fekete Imre kóspallagi gerilla ellen hozott, kötél általi halálra szóló ítéletet lőpor és golyó általi végrehajtásra enyhítette. „Miután Méltóságodra csupán a pallosjogot bíztam, s Ön ezáltal beleegyezésem nélkül [az ítéletek] enyhítésére nem jogosíttatott fel, ezen esetről közölje velem igazoló jelentését."199 Ugyanezen a napon sajátkezű beadványt intézett az uralkodóhoz. „A szerencsétlen háború, amely Magyarországot és csatolt részeit véresen feldúlta, befejeződött, a forradalom utolsó bástyája, Komárom végre megnyitotta kapuit Felséged győztes hadserege előtt, s a lázadásnak a törvény karja által elért kato-196 Haynau - I. Ferenc József, Ács, 1849. október 4. No. 67/Pr.Int. Az uralkodó október 16-án Schönbrunnban kelt kéziratában közölte, hogy elfogadja Haynau előterjesztését, kivéve azon tiszteket, akikre az augusztus 29-i legfelsőbb kézirat I—III. pontjai vonatkoznak. KA MKSM Karton 12. Handschreiben 1849:917. Ezáltal egyedül Kiss Pál várparancsnok nem részesült az amnesztiában, akit Haynau újabb, november 16-i javaslatára az uralkodó végül december 3-án részesített kegyelemben. Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867). Zounok. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szerk. Zádorné Zsoldos Mária. Szolnok, 1998. 91-93. és 114.; Thomas Kletecka 851.; KA KM Präs. 1849:9506. 197 Október 5-i jelenlétére ld. KA AFA Fasc. 174. Ck. K. 1849-33. Aznapi elutazására mutat, hogy a többi, október 5-i utasítást már Colloredo szignálta. Uo. 1849-10-35., 36a, b, c, d, 37, 38. Az október 6-i utasítások valamennyién Colloredo szignója szerepel. 198 Ld. Susan ezzel kapcsolatos, 1849. október 7-én délben írott levelét Grünnéhez. MKSM SR, Karton 2. Susan levelei Grünnéhez. 199 Ld. erre több, aznap kelt iratát. KA AFA Karton 1970. Generalkommando in Ungarn. Präsidial 211. (Áthúzva: No. 77.)
