Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Egy firenzei kereskedő a Jagelló-korban: Raggione Bontempi IV/967
978 TEKE ZSUZSA A firenzeiek mellett üzleti összeköttetésben álltak a budai üzleti élet olyan prominens személyiségeivel, mint amilyenek a két spanyol származású budai polgár, Martino és Francesco Cotta, valamint a forrásokban rendszerint Antonio Veneziano névvel előforduló velencei Antonio de Zuane de Seda voltak. A Cották közül Martino még Mátyás idejében jelent meg Budán, és az udvarral elsősorban mint művész és nem mint kereskedő került kapcsolatba. A Jagelló-korban azonban már egyike volt a magyar főváros legtekintélyesebb kereskedőinek és bankárainak, aki testvére fiával, Francescóval társaságot alapítva, bekapcsolódott a Velence által Magyarországnak folyósított segélypénzek átutalásába.61 Francesco Cotta neve 1501 végén tűnik fel először Bini üzleti könyvében, míg a társaság első említése 1502 júniusából való.62 Francesco azonban nemcsak a társaság nevében tevékenykedhetett, hanem saját számlájára is köthetett üzleteket, mert Bini 1502 után is külön könyvelte el a Francescóval, illetve a két Cotta társaságával lebonyolított forgalmat. Francesco és a társaság kapcsolatában a különböző pénzüzletek álltak első helyen. Magyarországon ebben az időben az üzleteket többnyire száz dénáros számítási forintban kötötték, mivel a külföldiek által leginkább keresett aranyforint nem volt bőviben. Az aranypénz-kereskedelem éppen ezért jó üzletnek számított, mert felárat kellett érte fizetni. A száz dénáros magyar aranyforint ára ekkortájt 106-107 dénár között ingadozott, de előfordult, mint 1503 augusztusában is, hogy 108 dénárért adták, mert „aurum nunc non reperitur, quia familiäres legati posuerant istam caristiam..." Estei Hippolit egri püspök számadáskönyvéből valók ezek az adatok, akinek egyik alkalmazottja Budán egy zsidótól vásárolt ennyiért, ugyanakkor, mint írja, Francesco Cottától sikerült olcsóbban, 107,50 dénárért vennie; A magyar aranyforint mellett olasz aranyforint is forgott a budai piacon, ára 104-106 dénár között mozgott. 1503 augusztusában például Raggione Bontempitől vett az egri alkalmazott 105 dénárért.63 Bontempi azonban nemcsak eladott, hanem vásárolt is olasz pénzt. 1501-1502 folyamán Francesco Cottának az üzleti könyv bejegyzése szerint 208 forintot utaltak ki, ennek egy része a Bontempi által tőle vásárolt velencei pénz ellenértéke volt. 1503-1504 között a számára kiutalt, pénzek 857 forintot tettek ki, az összeg egy része a tőle felvett kölcsönök törlesztésére szolgált, egy része pedig, 200 forint, váltó útján Velencébe került átutalásra Bontempi számlájára. Az átutalandó összeg 2%-a a kiállítót jelen esetben Cottát illette. Velencének egyébként fontos szerep jutott a társaság ügyvitelében. A firenzei áruszállítók ugyanis Velencén keresztül jutottak hozzá pénzükhöz. Velencében a firenzei Piero Corboli bankjával álltak összeköttetésben, és a bank intézte a kifizetéseket. A pénzt vagy személyesen vitték, vagy egy-egy üzletember segítségével váltó útján utalták át. Francesco Cotta is egyike volt azon budai üzletembereknek, akik közreműködtek a pénz átutalásában. Az árukereskedelem kevésbé volt jellemző a kapcsolatukra, habár néhány adat vonatkozik erre is. így például kisebb összegért cukrot adott el Francesco Cotta 61 Kardos Tibor: Velencei vonatkozású gazdaságtörténeti adatok a Jagelló korból (1502-1518), Századok, 85 (1951), 434-442., Kubinyi András: Spanyol zsidók a középkori Budán. In: Magyar zsidó óklevéltár XII. Bp., 1969. 3-7. 62 ASF Spedale de S. M. Nuova n. 76. c. 2v, 23y t 63 E. Kovács Péter: Estei Hippolit püspök egri szániadáskönyvei 1500-1508. Eger, 1992. 194-195.
