Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879
VÁSÁRTARTÁS AZ ARPAD-KORBAN 891 nya hozományaként kötötte le, évi 1500 márkára becsülte a belőle befolyó összeget.76 A királyné a harmincadot bérbe is adhatta: így vették bérbe Henel fiai is, akik azonban egy 1268-ban kelt oklevél szerint adósak maradtak a királynénak a bérleti díjból járó 800 márka ezüsttel.77 Mivel mind Győrben, mind Esztergomban a vámbevétel egyháziak kezén volt, így nincs okunk kételkedni abban, hogy az egyháziak birtokában lévő vámokból valóban szedték a harmincadot. Hozzátesszük azonban, hogy forrásaink kis száma nem ad lehetőséget arra, hogy a világiak kezén lévő vámokat ebből a szempontból vizsgáljuk. Nem zárkózunk el annak lehetőségétől, hogy harmincadot ezekből — vagy legalábbis némelyikükből — is szedtek. Az újonnan felállított vámhelyekre azonban, amelyek soha nem voltak királyi kézben, a harmincad nem terjedhetett ki. Érdekesebb annak vizsgálata, hogy csak vásárvámokból szedték-e be a harmincadot. Ennek a feltételezésnek ellene mond az említett 1208. évi oklevél, amely hídvámmal kapcsolatban említi, valamint Győr esete, ahol a vám elsődlegesen közlekedési vám volt.78 Gyanúnkat, miszerint nemcsak a vásárvámoknál, hanem a közlekedési vámoknál is szedtek harmincadot, alátámasztja István ifjabb király Ubul fia Mihály számára biztosított vámmentességi kiváltsága, mely szerint a Patak várában Mihálynak adott torony fenntartásához szükséges dolgok szállítása során nem tartozik harmincadot fizetni.79 Mindezek alapján, a szakirodalomban elterjedt nézettel szemben, a harmincadot nem pótlólagos vásárvámnak, hanem bármely típusú eladományozott vám után járó jövedelemnek tekintjük, mely a beszedett vám harmincad részét tette ki — esetleg a vám harmincad részének megfelelő vámnak felelt meg.80 A vásárokat a vámszedés szempontjából két csoportra oszthatjuk: voltak olyanok, amelyeken szedtek vámot, illetve ismertek vámmentes vásárok. A vásárokon ugyanakkor nemcsak vámot szedtek, hanem egyéb jövedelmekkel is számolnunk kell. 1259-ben IV Béla a pécsváradi apátságnak nemcsak az újpécsi és az olaszfalvi vásár vámját, hanem annak jövedelmét (proventus) is biztosította.81 1206-ban II. András Sándor comesnek átengedte a Csütörtökhelyen tartott 76 Thallóczy Lajos: Arpádházi Jolán Aragón királynője (Egy oklevélmelléklettel). Századok 31. (1897) 583-584. 77 Magyar-zsidó oklevéltár I. (1092-1539). Szerk. Friss Ármin. Bp. 1903. (a továbbiakban: MZsO I.) 35-45. 78 A Győrben tartott szombati vásár vámját a győri ispán felügyelte, így feltehető, hogy a vásárvám a király kezében volt, 1. EFHU 61-63. 79 1262: EFHU 54. 80 Nem fogadjuk el Pach Zsigmond Pálnak azon gondolatát, hogy a harmincad önálló értékvám lett volna, mely az áru értékének 8/240 részére terjedt ki. Az értékvámok esetén ismert vámkulcs volt az 1/240, de elképzelhetetlen, hogy egy vám eladományozását követően annak nyolcszorosát szedje be az uralkodó a vám pótlására. A harmincad külkereskedelmi vámmá alakulását elősegítette, hogy a külföldről behozott áruk után is kellett harmincadot fizetni az Árpád-korban, amit igazol, hogy 1279-ben a vasvári hospesek a külföldről behozott áruk után kötelesek voltak, ahogy más kereskedők is, a harmincadot megfizetni, mentességük csak a belkereskedelemből származó árucikkekre volt érvényben (EFHU 71-72.). Ugyanezt látjuk TV. László 1277. máj. 23-án kelt diplomájában, amikor a német kereskedőknek a szokásos harmincad és vám lefizetése után szabad kereskedelmet biztosított az országban (CD V/2. 387-388.). 81 EFHU 49-51. (Reg. Arp. 1205. sz.).
