Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879

VÁSÁRTARTÁS AZ ÁRPÁD-KORBAN 883 ként megtartott vásárra vonatkozó kifejezésként értelmezte ezt a terminust, melyet Buda esetében az 1287-ben engedélyezett „országos vásár" előzményé­nek tekintett.17 Kubinyi András hívta fel arra a figyelmet, hogy a zágrábi vásár­ra vonatkozó forrásban szereplő forum sollempne kifejezés nem csak évi, ha­nem heti vásárra történő utalásként is értelmezhető, Buda esetében pedig mind évi, mind heti vásárt jelenthetett.18 A forum sollempne kifejezéssel megjelölt zágrábi vásárt, melyet hétfőn és csütörtökön tartottak meg, hetivásárként ér­telmezhetjük. A budai és a gölnöci vámszabályzatban megjelenő tributum fori sive sollempnis seu cottidiani meghatározást véleményünk szerint a heti és a napi vásárra vonatkozó kitételként kell értelmeznünk. Mindkét vásártípus ki­emelésére azért volt szüksége a vám birtokosainak, hogy egyértelművé tegyék azt a helyzetet, hogy mind a heti, mind a napi vásáron — amelyek megrendezé­sére különböző helyeken kerülhetett sor — vámszedési joggal bírnak. Mégha Budán elképzelhető is egy évenként megtartott nagyobb vásár, Gölnicen azon­ban ez kizárható. A gölnici vásár a 13. század második felében alakult ki, és még 1287-ben is a vásár a megszilárdítására törekedtek, amikor IV László a szomszédos falvakban élőket a gölnicbányai vásár felkeresésére szólította fel.19 Természetesen elismerjük, hogy a kifejezés feltűnése az oklevélben a budai vá­sárvám-szabályzat átvételével is magyarázható, azonban, ha megvizsgáljuk a két diploma szövegét, fel kell figyelnünk arra, hogy a gölnici vámszabályzat nem szó szerinti átvétele a budainak, hanem különbségek is felfedezhetők a kettő között. A gölnici vámszabályzatban nem szerepelnek azok a tételek, me­lyek e területre nem voltak érvényesek, így a révre, a kikötőre vonatkozó szabá­lyozást nem találjuk meg benne. Ennek alapján feltehetjük, hogy ha a város te­rületén nem tartottak volna forum sollempnet, akkor e kifejezést sem alkal­mazták volna a diplomában. Az évente megtartott vásárokat a forum annuum kifejezés mellett nundinae-nak, congregatio-nák, illetve feria-nak nevezik a forrásokban.20 17 Fügedi E.\ Városprivilégiumok i. m. 91. (128. sz. jegyz.). - Fügedi Erik szerint a 13. század­ban Fehérvárott is tartottak „országos vásár"-t már 1275 előtt. Péter veszprémi püspök 1279. ápr. 24-én kelt oklevelére hivatkozik, melyben a püspök Colynus veszprémi főesperesnek adományozta a városban álló palotáját, valamint a Szent István napi tributum-ot (tributum in festő Sancti Regis -Károly János: Fejér vármegye története II. Székesfehérvár 1898. 688-689.). A fehérvári vásár egyike lehetett a legkorábbi vásároknak, mely a többi vásárhoz hasonlóan hetivásár volt. A Szent Ist­ván-nap tájékán megtartott hetivásár azonban kiemelkedhetett a többi közül, feltehetően több napig tartó vásárrá nőtte ki magát, és a Szent István ünnepén megtartott törvénynap hatására országos hatókörrel is rendelkezett. Ennek alapján tekinthetjük e vásárt országos jelentőségű vásárnak, de semmiképpen sem sokadalomnak, hiszen a sokadalmakat jellemző tulajdonságokkal - így az Árpád­korban vámmentességgel - nem rendelkezett. 18 András Kubinyi: Die Anfänge Ofens. Berlin 1972. 49-52. 19 VMMS 67-68. (Reg. Arp. 3464. sz.). 20 1256. márc. 21.: concessimus ... nundine ab octo diebus ante festum Beati Marci evangeliste incipiendo usque ad octavas eiusdem festi... celebrentur - Mon. Zagr. I. 26.; 1287. jün. 23.: nundinas seu ferias ac congregationem fori annui initiandi per spatium octo dierum ante festum dedicationis ecclesie Beati Johannis evangeliste, " quod die dominico proximo subsequenti post festum nativitatis Virginis Gloriose assolet celebrari, necnon post ipsum dedicationis diem similiter ad octavam concessi­mus perpetuo et irrefragabiliter optinendam, annis singulis pacifiée celebrandam - EFHU 82- 84.; 1290. szept. 6.: in foro, quod extra castrum tempore nundinarum vestrarum ordinastis celebrari - BTOE I. 260.; 1295. szept. 23.: de foro nundinarum, quod ... annuatim celebrari consuevit - BTOE I. 295.

Next

/
Oldalképek
Tartalom