Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
8 L. BALOGH BÉNI ben; a románok évszázadokon át, megszakítás nélkül falat alkottak a hódító betörések ellen, s mint írja, ezért fejlődhettek például a magyarok is békében.22 Melyek voltak Ion Antonescu konkrét tervei a balkáni térséggel kapcsolatban? Jugoszlávia felszámolását követően Bukarest olyan — utóbb valótlannak bizonyult — információk birtokába jutott, miszerint néhány nap múlva Bécsben, egy nemzetközi Balkán-konferencia keretében újrarajzolják a térség határait.23 Ezért 1941. április 23-án az államvezető memorandumot 24 intézett a német és az olasz kormányhoz, amelyben javaslatodat tett a balkáni határokra vonatkozólag. Leszögezte: Romániának mindeddig nem voltak területi követelései Jugoszláviával szemben, Magyarország és Bulgária területi nyereségei azonban új helyzetet teremtettek. E két ország 1940-1941-ben végrehajtott annexiói megbontják a regionális egyensúlyt, és „eltávolodnak a biztonság és az etnikai egység elvétől". Antonescu szerint 1940-1941-ben több mint 1,3 millió erdélyi és számos, a Dunától délre lakó román került idegen uralom alá; ez Romániának súlyos hátrányt okozott, és nem áll „az új európai rend érdekében".25 Ezért a délkelet-európai határok általános felülvizsgálatán kívül a jugoszláv Bánság Romániához csatolását kérte, független macedón állam létrehozását javasolta, autonóm közigazgatást kért a Timok és Vardar folyók völgyében lakó románok részére26 és/vagy ugyanott egy német-román kondomínium létrehozását indítványozta, melynek egyik fő célja a két nagy balkáni szláv tömb, a szerbek és a bolgárok egymástól való elválasztása lett volna.27 Memorandumában Antonescu ismét Romániának a német élettérben elfoglalt regionális vezető szerepe mellett érvelt. „Az euro-ázsiai tengelyen elhelyezkedve, Románia Németország legrövidebb útja a Közel-Kelet felé; Fekete-tengeri jelenlétével, a Duna és a Lemberg-vonal révén nemcsak természetes útvonal Közép-Európa és a Baltikum irányába, hanem egyszersmind stratégiai jelentőségű tényező is a szabad dunai hajózás, valamint a szorosok és a Balkán fölötti uralom szempontjából. A Németországgal való állandó katonai együttműködés által Románia stratégiai központtá [...] válik mind a szlávok ellen, mind pedig a Fekete-tengeri és kis-ázsiai politika számára. A román Constanţa kikötő [. J a szorosok felé tengeri bázis, a Közel-Kelet felé pedig légi bázis" lehet. „Románia törekszik e szerepre."28 A fentiek közül sok gondolat visszaköszön Antonescu újabb, 1941. június 11-én kelt és másnap Hitlernek előterjesztett memorandumában.29 Ebben az 22 ANIC, Fond: E C. M., Cab. Mil. I. Ant., dos. 42/1940. 2-6. f. 23 ANIC, Fond: E C. M., dos. 309/1942. 11. f. 24 A memorandum tartalmáról csak közvetett információink vannak. L. Hillgruber: i. m. 162-163.; Eduárd Mezincescu: Mareşalul Antonescu şi catastrofa României. Bucureşti, Artemis, 1993. 51-52.; Mihai Pelin: Diplomaţie de război. România-Italia, 1939-1945. Bucureşti, Elion, 2005. 68-69.; Jipa Rotaru et al.: Mareşalul Antonescu la Odessa. Grandoarea şi amărăciunea unei victorii. Bucureşti, Paideia, 1999. 27. 25 Uo. 26 Hillgruber: i. m. 163 27 Mezincescu: i. m. 51.; Pelin: i. m. 69. Nem derül ki egyértelműen, hogy az autonómiát a kondomínium keretében képzelte vajon el Antonescu, vagy — ami valószínűbb — két alternatív megoldási javaslatról volt-e szó. 28 Rotaru: i. m. 27. 29 Ezt a memorandumot is csak közvetett forrásból ismerjük. L. Mezincescu: i. m. 51-52.
