Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfi László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe (Első közlemény) IV/843
GREBENI HERMANFI LÁSZLÓ ALNÁDOR 861 maníi ügyvédje minderre azzal felelt, hogy védence nem köteles válaszolni, mivel a felpereseket főbenjáró ítéletben marasztalták el vele szemben, ami természetesen nem volt igaz, de azt elérte vele, hogy a pert áttegyék az országbíró elé, aki arról volt hivatva dönteni, vajon köteles-e Hermanfi László állításának alátámasztására oklevelet bemutatni.134 Időközben azonban meghalt Kapitánfi András, ezért 1486 tavaszán Kapitánfi György és István jónak látta fogott bíróság útján kiegyezni Hermanfi Lászlóval és vejével. 1486. március 31-én Desnicén ült össze a Gudovci Péter mester szlavón viceprothonotarius vezette döntőbíróság. Hermanfi László és Battyányi visszaadta a két Kapitánfi-testvérnek Desnice castellum őket illető részét, amiért cserében kilenc, több különböző ui/Zóban szétszórt jobbágytelket kaptak Istvántól és Györgytől Desnice tartozékain. Megállapodtak ugyanakkor, hogy ha a néhai András fia, Mátyás valamilyen módon vissza tudná szerezni a saját részét a kastélyban és uradalmában, akkor a csere érvényét veszti. Addig viszont török támadás esetén István és György köteles beengedni Hermanfiék jobbágyait a kastélyparkannak nevezett árkába, az utóbbiak viszont harmadrészben felelősek annak fenntartásáért. Kölcsönösen vállalták, hogy tartózkodnak egymás jobbágyainak erőszakos átköltöztetésétől, de kikötötték, hogy amennyiben az átköltöztetés a dominus tudta nélkül történik, és a jobbágyot haladéktalanul visszaköltöztetik eredeti lakhelyére, az ilyen incidenst nem tekintik a jelen megállapodás megsértésének.135 Egy hónappal később, április 27-én sikerült a megegyezés Kapitánfi András özvegyével, Ilonával is, aki a csázmai káptalan előtt nyugtatta Hermanfi Lászlót, már alnádort, és vejét az általuk elkövetett hatalmaskodások ügyében.136 1486. augusztusában átadták Aszúágyi (Pekri) Miklósnak és Ferencnek azokat az Aszúágy, Peker és Garignica birtokokra vonatkozó okleveleket, amelyek Desnice elfoglalásakor jutottak a kezükre, oda pedig vélhetően Pasingar Ilona vitte őket.137 Egy nappal később, augusztus 22-én, a korábbi ellenfelek, jelesül Hermanfi László, illetve Kapitánfi István és György immár szövetkeztek egy mindkettejüket fenyegető harmadik fél, a csaknem száz esztendei „böjt" után ismét emelkedő Paksiak ellen.138 A megegyezés tárgya a Desnicével és Mogorral is határos Gojl possessio, 139 valamint annak szőlőhegye volt. Gojl egy része valamikor a 15. század első felében került Vasmegyericse tartozékai közé,140 míg a másik részét a Desnicei Kapitánfiak birtokolták. A Paksiak 1479-ben csere útján szerezték meg a Drágfiaktól a vasmegyericsei uradalmat, és vele együtt a gojli birtokrészt. A Kapitánfiak a jelek szerint nem érezték magukat elég erősnek ahhoz, hogy egyedül próbálják visszaszerezni a birtokrészt, a Hermanfi Lászlóval létrejött kényszerű társbérletet viszont igye-134 DL 102 223. 135 DL 107 065. 136 DL 103 918. 137 DL 103 921. 138 DL 103 923. — A család Paksi László tárnokmester személyében 1483-ban tért vissza a bárók közé. 139 Ma i s megtalálható Gojlo néven Medjuric-tól (Vasmegyericsétől) északnyugatra. 140 Talán a Marótiak foglalták el.
