Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
834 ZSOLDOS ATTILA kelyek azért köthetők IV Béla országrészéhez, mert egyfelől az ezekben minden további magyarázat nélkül emlegetett „királynéasszony" csakis IV Béla felesége, Mária királyné lehetett, akiről valóban tudjuk, hogy számos esetben vendégtelepeseket „gyűjtött össze" (congregare)215 birtokain, 214 másfelől pedig szembetűnő, hogy a királyi és királynéi népek által elfoglalt birtokok tényleges visszaállításának megindulására éppen IV Béla országrészéből, Somogy, Zala és Veszprém megyéből vannak adataink.215 Nyomát sem találjuk ugyanakkor a törvényben olyan intézkedéseknek, amelyek kifejezetten az István ifjabb király országrészében élő királyi szerviensek sérelmeit lettek volna hivatva orvosolni, pedig nyilván lett volna olyan követelés, talán nem is egy, amivel éppen ők, s csakis ők állhattak volna elő, gondoljunk akár a kunokkal való együttélésből szükségképpen fakadó nehézségekre, akár az „erdélyi nemesek" sajátos helyzetére.216 Az 1267. évi törvény mindezen jellegzetességei alapján az a következtetés adódik, hogy az esztergomi gyűlésen csak IV Béla országrészének királyi szerviensei vettek részt, s csak az ő követeléseiket formálta törvénnyé a bárókkal való tanácskozást követően az 1267. évi dekrétum. A fentieken tűlmenően erősíti meg ezen megállapítás igazát a törvény két további, mindeddig nem sok figyelemre méltatott jellemzője. A szöveg, mint láthattuk, bizonyos tartalmi elemeiben tükrözi ugyan az ország politikai megosztottságát, megfogalmazásában azonban hiába keressük azokat a megoldásokat, amelyek kifejezésre juttathatnák, hogy a rendelkezések mind IV Béla, mind István országrészében érvényesek. Különösen szembetűnő ez a vonás, ha a dekrétumot a Margit-szigeti szerződéssel hasonlítjuk össze, ahol nem hiányzik ez a jellemző, s így ez utóbbi szövegében esetenként ugyanazon intézkedést párhuzamos szerkesztésű — IV Béla és István ifjabb király ígéretét egyaránt tartalmazó — mondatokban olvashatjuk.217 A másik jellemző, amely, úgy tűnik, mindeddig szintén elkerülte a kutatás figyelmét, a dekrétum szövegét fenntartó oklevél hitelesítésével kapcsolatos. A törvényt, szövege szerint, hárman — IV Béla magyar király, István ifjabb király és erdélyi herceg, valamint Béla, egész Szlavónia ifjabb hercege (Nos £[ela] Dei gratia rex Hungarie et Sí[ephanus] per eandem iunior rex Vngarie et dux Transsiluanus ac Bêla iunior dux totius Sclauonie) — bocsátották ki,218 az oklevélen 213 Vö. 1267: 2. c: Oklevélszövegek 53. 214 Zsoldos A.: Az Árpádok és asszonyaik i. m. 66-67. 215 Vö. Szűcs J.: Az 1267. évi dekrétum i. m. 377. 216 Az erdélyi nemeseket 1324-ben egyenjogúsította a Király-hágótól nyugatra élő nemességgel I. Károly, 1. 1324: Hóman Bálint: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921. (reprint: Bp. 2003.) 254-256. 217 L. pl. IV Béla példányában: „ordinamus mutuo consensu et communi voluntate, quod omnes cause tam civiles quam criminales, que homines ad nos spectantes hominibus regis Stephani, carissimi filii nostri, moverint, vei homines ad ipsum regem Stephanum spectantes moverint contra nostros, nos ipsi, et non alii iudices nostri aut barones, cognoscemus et iudicabimus assidente nobis barone eiusdem regis Stephani, quem ad hoc specialiter duxerit deputandum. Similiter autem idem rex Stephanus, carissimus filius noster omnes causas tam criminales quam civiles in suo regimine émergentes, que vel homines ad ipsum spectantes moverint contra nostros, vel econverso nostri moverint contra suos, ipse idem rex Stephanus cognoscet et iudicabit, et non alii iudices sui vel barones assidente sibi nostro barone ad hoc deputato" - VMHH I. 284. 218 Oklevélszövegek 53.
