Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
AZ 1267. ÉVI DEKRÉTUM ÉS POLITIKATÖRTÉNETI HÁTTERE 825 nokmester,153 valamint Balog nembéli 154 Tombold fia Benedek udvarispán. 155 Hasonlóképpen természetesnek vehető Gutkeled nembéli156 Dorog fia Péter jelenléte,157 mivel — tiszántúli birtokos lévén — az ifjabb király alattvalója volt. Az már inkább felkeltheti érdeklődésünket, hogy olyan személyeket is a bolgár hadjárat résztvevői között említenek forrásaink, akik viszont minden bizonnyal IV Béla országrészében éltek. Gosztonyi Mikó (Mikov) fiai, Miklós és Mikes vasi határőrök (speculatores) voltak, s mégis az ifjabb király tárnokmesterének, Egyednek a zászlaja (sub vexillo), azaz parancsnoksága alatt harcoltak, aminek jutalmául őket és rokonaikat István a királyi szerviensek közé emelte.158 A nyugat-magyarországi várispánságok népei közül többen az ifjabb királyt szolgálták a belháború idején,159 s így felmerülhetne, hogy a gosztonyiak esetében is ez a helyzet. E megoldás helytálló voltával szemben azonban kétségeket ébreszt: ha valóban már a belháború idején is szolgálták volna Istvánt, ezt a körülményt aligha mellőzte volna hallgatással az oklevél, márpedig érdemeik között a beiháborúról szó sem esik, kizárólag a bolgár háború kerül elő. Ugyanez mondható el a Vas megyei Ságon160 élő szolgagyőri várnépekről, akiknek vitézségéről Tombold fia Benedek tett tanúbizonyságot,161 nyilván azért, mert az ő parancsnoksága alatt harcoltak. A Bodony ostromakor fivérével, Caslou-val együtt magát kitüntető Buda fia Miklós minden bizonnyal zalai birtokos volt, mivel e me-153 1269: UB I. 358. 154 Vö. Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. II. 483. és Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457 - Középkori magyar genealógia. (Magyar Középkori Adattár) CD-ROM. Bp. 2001. (Balog nem 4. Tombold-ág). 155 1273: CD VII/2. 74. - IV László ezen oklevele I. Lajos 1378. évi átírásában maradt fenn (DF 285 545.). Ebben Benedek — s nem Rolandus, mint Fejér kiadásában olvasható — „Benedictus palatinus filius T[umboldi] iudex curie sue et comes Bachiensis" formában fordul elő. Csakhogy Benedek tisztségeinek ezen felsorolása 1266-ra nem talál, mert abban az évben Domokos volt az ifjabb király nádora, aki egyúttal a bácsi és a szebeni ispánság élén is állt (1266: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára I—II. Szerk. Nagy Gyula. Bp. 1887-1889. — a továbbiakban: Sztáray — I. 10., ÁÚO VIII. 147-148.), maga Benedek pedig valójában udvarispánként és újvári ispánként szolgálta Istvánt (1266: DL 56 922., HO VII. 105., RA II/l. 31.). 1268-1269-ből vannak adataink arra, hogy Benedek — a IV László oklevelében említett módon — az ifjabb király nádora és udvarispánja volt egyidejűleg, ispánságaként azonban ekkor a szebenit említik forrásaink (1268: Hazai 53., ÁÚO VIII. 211.; 1269: HO VIII. 117.). Igen valószínű, hogy elődjének, Domokosnak az elpártolását követően — erre a kérdésre az alábbiakban még visszatérünk — Benedek annak valamennyi tisztségét megkapta, azaz a nádorság és az udvarispánság mellett a fentebb idézett adatokban szereplő szebeni és a IV László oklevelében említett bácsi ispánságot is viselte. Ennek megfelelően az a forma, ahogy IV László oklevelében szerepel, nem a bolgár hadjárat idejére (azaz 1266-ra) érvényes állapotokat tükrözi, hanem az 1268-1269. évit, aminek az lehet a magyarázata, hogy tisztségeinek felsorolása István ifjabb király egy mára elveszett, 1268-1269 táján kiállított okleveléből került át IV Lászlóéba, amelyre az 1273. évi utal is, amikor megjegyzi, „ut per Benedictum palatinum filium T[umboldi] iudicem curie sue [sc. Stephani iunioris regis] et comitem Bachiensem eidem patri nostro clarius fuerunt recitata, et eciam super recommendacione huiusmodi suas per litteras nobis [sc. Ladislao IV] constitit evidenter" (CD VII/2. 74.). 156 Vö. Karácsonyi J.\ Magyar nemzetségek i. m. 495. 157 1278: ÁÚO IX. 196-197. 158 1269: UB I. 358. 159 1268: UB I. 347.; 1270: ÁÚO VIII. 306-308. 160 Vö. Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. IV 389. 161 1273: CD VII/2. 73-74.
