Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
814 ZSOLDOS ATTILA kedést azonban maradéktalanul eloszlatja, hogy István igazolhatóan beleegyezését nyilvánította apja azon rendelkezéseibe, melyek számos Szlavónián kívül eső megyét, illetve várat csatoltak Béla hercegségéhez. 1263-1264-ben István számos rendelkezést tett Valkó megyében,72 miközben apja az ifjabb Béla hercegségéhez csatolta a megyét.73 A háborút követően István valkói kormányzatára utaló adattal nem rendelkezünk, viszont 1267-ben már IV Béla ispánja állt a megye élén.74 Ugyanez a helyzet a szomszédos Szerem esetében is, azzal a különbséggel, hogy ott már 1266-ben feltűnik IV Béla ispánja.75 Úgy tűnik tehát, hogy Bélának még bizonyos területi engedményekre is sikerült rászorítania idősebb fiát.76 Jóval bonyolultabb kérdést vetett fel Mária királyné és Anna hercegnő azon birtokainak ügye, melyek István országrészében feküdtek. Ezekre a birtokokra az ifjabb király még a háború előtt tette rá a kezét, s IV Béla a pápai tekintély segítségül hívásával próbálta meg elérni, hogy fia visszaadja azokat.77 Az Istvánt a birtokok visszaszolgáltatására intő pápai oklevelekben egyfelől a magyar királynék jogán Máriát megillető erdélyi Beszterce, Radna és Királyi, valamint a Bihar megyei Szalacs kerül elő,78 míg Anna hercegnő és fiai javai közül ugyanilyen összefüggésben találkozunk Bereg és Füzér várával, illetve Borsóvá és Salamon birtokokkal.79 Annára és fiaira a szóban forgó birtokok minden bizonnyal a hercegnő 1262 táján meghalt férje, Rosztiszlav után maradt örökségjogán szálltak, amit a családi köteléken túlmenően az is egyértelművé tesz, hogy IV Béla valamikor 1251 előtt az Abaúj megyei Rátkát80 Rosztiszlavnak adományozta,81 s ugyanez a birtok 1270-ben — tíz másikkal együtt — már a pápai oklevélben is említett Füzér várának tartozékai között bukkan fel.82 Szerfelett valószínű tehát, hogy — ellentétben V István Füzér birtoklástörténetét is előadó 1270. évi oklevelében foglaltakkal83 — a várat eredetileg nem Anna hercegnő, hanem férje, Rosztiszlav kapta meg IV Bélától, s Rátkát is ő csatolta annak uradalmához. Rosztiszlav hagyatékához jónéhány más birtok is tartozott, ám ezek ügye — nem tudni, miért — nem került a többihez hasonlóan a pápai 72 1263: CDCr V 279, 280.; 1264: HO VI. 124-125. 73 1264: VMHH I. 273. 74 1267: CDCr V 449. 75 1266: CDCr V 369-370. 76 Ekkor állt elő tehát az ország megosztásának az a rendje, melyet Pauler már a háborút megelőző időszakra vonatkozóan feltételezett (vö. Zsoldos A.: Az ifjabb király országa i. m. 245-247.). - A IV Béla és István ifjabb király közötti területi kérdések rendezésével kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy abban az esetben, ha valóban IV Béla idősebb fia (s nem I. Lajos öccse) az az István herceg, akiről a budavári István-torony a nevét kapta (Spekner E.: Adalékok i. m, vö. még Magyar K.: Adatok i. m.), akkor az ifjabb király Szerem és Valkó megyék fejében kaphatott engedélyt arra, hogy tornyot építtessen apja kedves vár(os)ában, Budán, azaz a torony építésének megkezdése (s esetleg befejezése is) az 1266 és 1270 közötti évekre esnék. 77 Vö. Zsoldos A.: Az ifjabb király országa i. m. 248-252. 78 1264: VMHH I. 275-276. 79 1264: VMHH I. 276. 80 Vö. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I3 -1V Bp. 1987-1998.1. 134. 81 1251: CDES II. 254. 82 1270: ÁÚO VIII. 256. 83 Uo.
