Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vonyó Tamás: Modell Deutschland. A nyugatnémet gazdaság hosszú távú fejlődésének növekedéselméleti és gazdaságpolitikai elemzése (Ism.: Kaposi Zoltán) III/797

798 TÖRTÉNETI IRODALOM kényelmesebb a régi korokkal foglalkozni, hiszen egysíkúbb, megszokottabb források és tradicionális módszerek jellemzik a kutatást és a feldolgozást. Ellentétben a legújabb korral, melynek megítélése egyre bonyolultabb eszközöket és módszereket igényel. Természetesen a mai ismeretek birtokában mindegyik fent említett tényező megkérdőjelezhető. A ma rendelkezésünkre álló eszközállománnyal soha nem látott objektivitású elemzések készíthetők, a kor szintjén álló tudományos módszerekkel. A szélesebb forrásspektrum javítja a tudományos lehetőségeket, alkalmat adva arra, hogy a maga teljességében mutassunk be folyamatokat és struktúrákat. A mai gazdaságtörténeti kutatások kapcsán nem kell évtizedeket várni az adatszolgáltatáshoz, különösen a makrogazdasági adatok tekintetében gyorsult fel a világ, hiszen az igen részletes statisztikai információk szinte naprakészek. Úgy tűnik, hogy a hagyományos történeti kutatásnak látványosan csökkent a presztízse, s az állami megrendelések is gyérebben csörgedeznek, s főleg a l'art pour l'art-típusú kutatásoknak van egyre kevésbé piaca a jelen Magyarországán. E kedvezőtlen tendenciák mellett különösen figyelemre méltó, hogy vannak fiatal kutatók, akik — felismerve a világ folyását, sokszor bekapcsolódva nemzetközi projektekbe — olyan témákkal foglalkoznak, melyek a hazai tudományosságban hiánynak számítottak, a feldolgozás során pedig felhasználják a nemzetközi tudományosság legújabb módszertani vívmányait. Jelen kötet szerzője, Vonyó Tamás is ezen új generáció tagjai közé tartozik. Angliai tanulmányai és németországi kutatóútjai során kiterjedt forrásfeltáró munkát végzett, s kutatási eredményeiről már több magyar és angol nyelvű szakcikket is megjelentetett. E munka méltó megkoronázása a még mindig csak 27 éves szerző Nyugat-Németország gazdaságának hosszú távú fejlődését elemző kötete. Vonyó Tamás tevékenysége a gazdaságtörténet azon mainstream irányához tartozik, amelyik a közgazdasági elméleteket és a történeti módszereket próbálja ötvözni. Már a kötet címe is világosan jelzi, hogy a nyugatnémet gazdaságpolitikai gyakorlatot a gazdasági növekedés elméleteivel kívánja szembesíteni, igen gazdag szakirodalom felhasználásával. Lényeges szempont, hogy olyan országról van szó, melynek — ebben a korszakban 45-62 millió között változó népessége, gazdasági kapacitása és főleg külkereskedelme révén — mindig is meghatározó befolyása volt Közép-Európában. Vagyis amikor Vonyó Tamás elemzését olvassuk, nemcsak egy német téma feldolgozását kapjuk, hanem egy olyan országét, melynek gazdasági hatása szűkebb térségünk számára is meghatározó jelentőségű. (Erre elég bizonyíték a jelenlegi külkereskedelmi forgalmunk, amelynek 28-29%-a Németországgal zajlik). A kötet szerkezeti felépítése hagyományos elveket követ. A történeti folyamatokat felvázoló, a nyugat-európai térség egészére kiterjedő áttekintéssel kezdi a szerző, amelyben bemutatja az 1950-1973 közötti nagy gazdasági növekedési korszakot, majd az olajválság kialakulásától az 1989-ig tartó időszakot ismerteti, rámutatva arra, hogy a nyugati térség fejlődését nemcsak immanens tényezők, hanem a világgazdasági változások is alapvetően befolyásolták. A tőkés gazdaság erőteljesen exportorientált volt ebben az időben, amit persze országonként más és más motivált. Anglia esetében a nemzetközösség piaca, másoknál a gyarmatbirodalmak maradványaival folytatott kapcsolatok maradéka, az NSZK-nál pedig a válságból való menekülés szándéka jelenthette az export-led growth gyakorlatát. A történeti vázhoz gazdaságelméleti-növekedéselméleti áttekintés kapcsolódik. Ebben a szerző számba veszi azokat az értelmezési kísérleteket, amelyekkel a gazdasági folyamatok magyarázhatóvá válnak. Különösen érdekesek azok az elméletek, amelyek a technológiai elmaradottságra, az intézményi különbségekre, valamint a konvergencia tendenciájára hívják fel a figyelmet. Vonyó Tamás joggal állapítja meg, hogy a nemzetközi munkamegosztás és — a technológiai diffúzióból következően — az 1970-es évek közepéig a konvergencia jellemezte a nyugati térség fejlődését, azt követően viszont számos területen a divergencia elemei mutatkoznak (39. p.). Rátérve fő témájára, a szerző a német gazdaság újjáépítésének főbb tendenciáit veszi számba. Ebben a fejezetben tekinti át a háború végi német gazdasági állapotot, a pénzügyi stabilizáció megteremtését, s külön alfejezet foglalkozik a Marshall-programnak a német gazdaság reorganizációjában betöltött szerepével. A fejezet legérdekesebb kérdése a német háborús károk nagysága, valamint annak megítélése. Vonyó Tamás német szakirodalomra hivatkozva úgy véli, hogy a gyors újjáépítés vélhetően azért következhetett be, mert a háború alatt, illetve azt közvetlenül követően Németországban az ipari kapacitások, s nem utolsósorban az ipari munkaerő-állomány a közhiedelemmel ellentétben nem szenvedett jelentős pusztulást, sőt még számottevően bővült is. Szerepet játszott ebben az is, hogy Németország a háború alatt igazából — legalábbis világháborús léptékkel mérve — nem volt hosszú ideig frontterület, a nagy német katonai vereségek ál-