Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szántay, Antal: Regionalpolitik im Alten Europa Die Verwaltungsreformen Josephs II. in Ungarn, in der Lombardei und in den Osterreichischen Niederlanden 1785-1790. (Ism.: Soós István) III/787

790 TÖRTÉNETI IRODALOM A magyar közigazgatás átszervezésébe, illetve átalakításában az első komolyabb lépést az uralkodó 1783. évi ún. pásztorlevele jelentette, melyben II. József egyértelműen változásokat sürgetett a reformok meggyorsítása, a közigazgatás nagyobb hatékonysága érdekében. Mindezek után került csak sor a Magyar Királyság közigazgatásának megreformálására, melyet egy sor, a király addigi kompromisszum-készségét feladó és a magyar rendekkel történő heves összeütközéseket kiváltó intézkedés előzött meg (pl. a korona elvitele Bécsbe, a német hivatali nyelv bevezetése, az általános összeírás elrendelése). Szántay az új magyarországi közigazgatási rendszer bevezetését, az ország úgymond „célszerű berendezésé"-t előíró rendelet megszületését, tartalmát, a király és a magyar királyi udvari kancellária között folyt vitákat elsősorban eddig még nem publikált források tükrében mutatja be nagy erudícióval: tolla nyomán szinte megelevenedik előttünk az a küzdelem, mely a király és rendek, illetve a magyar rendi álláspontokat képviselő s védelmező kancellária, illetve a kancellár, gróf Eszterházy Ferenc között mind a királyi közigazgatási, valamint az ehhez kapcsolódó utasítástervezet (Instruktionsplan), mind az új kerületi rendszer bevezetése tárgyában kibontakozott. A hosszú hónapokon át húzódó vita, mint ismeretes, a király győzelmével végződött és az új közigazgatási rendszer bevezetésre került. Hasonlóan heves küzdelem jellemezte a lombard közigazgatás átszervezését is. Amíg azonban — ahogy arra Szántay felhívja a figyelmet — a Magyar Királyságban a hagyományos adminisztratív rendi intézmények, a vármegyék a kerületi összevonások ellenére megmaradtak, addig Lombardiában mintegy „forradalmi módon" 1786-ban a korábbi közigazgatási intézményeket mind radikálisan felszámolták. Ez az átalakítás szintén egy hosszabb folyamat, illetve intézkedés-sorozat eredménye volt, melynek olyan állomásait mutatja be Szántay mint: 1718 és 1733 között a kataszter újrafelvétel és az ún. „Censimento" intézményének felállítása; az 1746-ban a királyi tekintélynek a helyi közigazgatásban történő növelését célzó utasítás; az 1755-ben bevezetett „Riforme" (a helyi szintű önigazgatás feloszlatása), 1765-ben pedig a tartomány gazdasági életét ellenőrző különböző intézmények (1771, 1773), végül pedig az „Intendenza Generale di Finanza" (1780) megalakítása. Mindezek már egyértelműen jelezték, hogy II. József a lombard közigazgatás teljes átalakítására törekedett, melynek tervezetét 1784-ben dolgozta ki. Magyarországhoz hasonlóan kerületi rendszert kívánt megvalósítani. Az egyes kerületek élére ún. podestákat állított. Az egész kerületi rendszert egy legfelső szerv, a „Congregazione dello Stato" irányította. Ennek megvalósítását megelőzte a man tuai és milánói hercegség összevonása (1784) és az „Intendenza Provinciali deli Censo" felállítása. Az „II nuovo Sistema" 1785-ben előbb az igazgatási reformmal indult meg és 1786 tavaszán a „Consiglio del Governo" és a helyi közigazgatási szervek, az „Intendenze Politiche Provinciali" létrehozásával folytatódott, s a Magyar Királysághoz hasonlóan, azt 1786. november 1-én vezették be. Szántay a reformfolyamat ismertetése során részletesen feldolgozza azokat a vitákat, melyek a közigazgatás átszervezését kísérték, különös tekintettel az 1786. szeptember 26-i új elaboratumra. II. József, miként a Magyar Királyságban, Lombardiában sem tűrt meg semmiféle ellenállást az új közigazgatási rendszer bevezetésének kérdésében. Hasonlóképpen gondolkodott a harmadik nagy tartomány, Osztrák Németalföld közigazgatásának átszervezésekor is. Az egységes birodalmi szellem és igazgatás elvétől vezérelve már 1783-ban felmerült benne a gondolat, hogy átalakítsa az tartományi adminisztrációt. Különösen a hivatalnokok nagy száma, ugyanakkor a közigazgatás hatékonytalan működése zavarta. Már 1783-ban kidolgoztatott egy tervet, mely „Conseils Collatéraux" („Conseil Prive" és „Conseil des Finances") összevonását célozta. A reformterveket, miután az említett Osztrák Németalföld- Bajorország-csere meghiúsult, a birodalom más részein végrehajtandó program keretében 1785 nyarán vetette fel ismét, utasítást adva a tartományi igazságügy, a tartományi és helyi kormányzatok, az egyházi oktatás és a szociális intézmények átalakítására. A megcélzott és megvalósított tervek tekintetében Szántay számos hasonlóságot lát a bevezetett lombardiai és németalföldi közigazgatási reformok között, nevezetesen: mind két tartományt a birodalom egységébe kellett betagolni, és ezeket azonos módon s külön egységként kezelni, azaz az osztrák örököstartományok és Magyarország központi közigazgatásától függetlenül. Jóllehet, a tartományt a helytartóházaspár („Gouverneurs Généraux") sógora, Albert szász-tescheni herceg és húga, Krisztina főhercegnő általános megelégedésre kormányozta, a király mégis teljes reformot kövtelt. Ehhez megfelelő embereket keresett és talált, teljesen kihagyva a reformok végrehajtásából a tartományt igazgató házaspárt. Ebben minden valószínűség szerint közrejátszhatott az is, hogy a helytartó házaspár már nem tudott megfelelni azoknak az újszerű, mo-