Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Bazár és nagypolitika között. Az 1873. évi bécsi világkiállításról szóló tárcalevelek a magyarországi német nyelvű napilapokban III/723
758 UJVARI HEDVIG szerző elégedetlen többek között a parasztházak kiállításaival, a gyermekpavilonnal, a neveléssel kapcsolatos kiállítást pedig annyira szétszórtnak tartja, hogy azt alig lehet átlátni. Véleménye szerint minden országnak egységesen kellett volna kiállítania egy tantermet az osztály tanrendjével, valamint az iskolatípusokat modellszerűen lett volna érdemes bemutatni. Az egész kiállítás lényegét az adná, hogy az egyes nemzetek összehasonlítása egy helyen valósul meg, és ez igaz a kiállítás minden tematikájára. A jelent azonban a kuszaság uralja: a közönség sokat lát, de a temérdek anyag befogadása után alig jut ismeretekhez, vagy alig képes egyes dolgokat élvezni. A szerző véleménye szerint ez azzal magyarázható, hogy a tudományos és az erkölcsi érdeklődés csak másodlagos a gazdasági érdekek mögött. Ezek jogosultságát senki nem vitatja, de a látogatók körében elterjedt, hogy a kiállítás a spekuláció színhelyévé vált. A kiállítás hatalmas bazárrá változott, mivel minden iparosnak megengedték, hogy termékeit tucatszámra állítsa ki, miközben a kiállítás rendezői nem vizsgálták, hogy ezek valóban újdonságok, szépek vagy különösen hasznosak lennének. Ennek köszönhetően beláthatatlan mennyiségű látványos bódé keletkezett, amelyekben a kiállított darabok a modern élet minden igényét kielégítik, de egyben minden nagyobb város üzleteiben is kaphatók. Ebből okulva a következő kiállításokat inkább egyszerűsíteni és összevonni kellene, a zsűri pedig már a felkészülési időszakban mérlegelhetné, hogy mi méltó a kiállításon való megjelenésre. A közönséges tárgyakat száműzni kellene, hiszen a világkiállítások nem süllyedhetnek le a bazárok szintjére. Lényegük abban áll, hogy művelni és nevelni akarnak, tudományos és esztétikai képet akarnak adni az általános kulturális állapotokról, valamint az egyes népek fő iparágairól. A bécsi kiállításon ez csupán néhány nemzet esetében valósult meg. A magyar kiállítást a maga szűkös keretei között kielégítőnek tartja, főleg az ipari tevékenység és a néprajzi vonatkozások rajzolódnak igazán ki. Példaértékűnek a török, a görög és az orosz kiállítást nevezi, és ugyancsak jónak tartja Egyiptom, Japán és Kína prezentációját, bár utóbbiak némelyek számára idegenszerűnek, míg mások számára varázslatosnak tűnnek. E nemzetek pavilonjaiban az átlagember is tud tanulni, míg a nyugati nemzetek tárlatait szemlélő elvész a részletekben, és a nép már nem is látható, csak az ipar. Erre példaként az olaszok márvány- és bútoriparát hozza fel.200 A Neues Pester Journal egy másik tárcaírója főleg a kiállítás magyar hasznát mérlegeli. Kiemeli, hogy a magyarok olyan teljesítményt nyújtottak, amellyel beírták magukat a modern kultúrnemzetek sorába. Noha a nagy nyugati nemzetek iparával és művészetével nem lehetett felvenni a versenyt, így is szép teljesítményt nyújtott a kiállítás magyar részlege, amelyben főleg a meglévő intelligencia és a szaktudás imponált. A szerző szerint új időszámítás kezdődött a magyar mezőgazdaság, ipar, kereskedelem és közlekedés számára, amely jól mérhető az oklevelek és a kitüntetések számában is.201 200 Kart Ludwig: Die Weltausstellung in Wien. * NPJ 139. sz. 201 Ungarn auf der Ausstellung. = NPJ 1873. november 4. 232. sz. 1. (Rossz a lapszámozás: 252. sz. kellene, hogy legyen.)