Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Bazár és nagypolitika között. Az 1873. évi bécsi világkiállításról szóló tárcalevelek a magyarországi német nyelvű napilapokban III/723
742 ÚJVÁRI HEDVIG és megtörölte a szemét. Amit láttam, azt sokan figyelték meg velem együtt, és mindenkit meghatott, hogy a kemény külső mögött meghúzódó lágy benső ennyire nyíltan megmutatkozott."102 Nordau egy apró incidensnek, közbekiabálásoknak is szem- és fültanúja lehetett, mikor a német küldöttség a kiállítás francia pavilonjához ért. A sedani sebek még túl mélynek bizonyultak, de Vilmos császár ügyesen hárított, és figyelmen kívül hagyta a hangoskodókat. Ám ezzel még nem ért véget a megpróbáltatások sora. Az elutazás napján Bismarcknak az osztrák tisztektől való búcsúzkodásakor egy olyan gróffal kellett kezet ráznia, akinek jobb karja Königgrátznél veszett el.103 A két uralkodó elköszönését pontosan rögzítette több zsurnaliszta is. Nordau ezt kimondottan szívélyesnek látta, amely az általános emberi gesztusokon túlmutatott: a két császár többször is megölelte egymást, meleg hangon búcsúztak egymástól, sőt a német uralkodó könnyekben tört ki.104 Az elérzékenyült uralkodóról beszámolt a Neues Pester Journal is, igaz tárcalevél helyett vezércikkben. Eszerint a német császár kifejezetten érzékeny alkat, aki saját bevallása szerint a háborúkba is „vérző szívvel" lépett. Szíve „gyermeki-jámbor, ártatlan-hívő" érzésekkel dobog, minden döntését csak nehéz belső vívódások után hozta meg, de az utóbbi évek csatározásai teljesen szétmarták együttérző szívét.105 Az Ungarischer Lloydban bár nem jelentek meg kifejezetten az uralkodói viziteket taglaló tárcalevelek, arról azonban beszámolt a lap, hogy a 76 éves császár szenzációt keltett azzal, hogy alpinistákat megszégyenítő teljesítménnyel felmászott a Rotunda 250 láb magason fekvő részeibe is.106 A lapban Bismarckkal kapcsolatban csak annyit jelentettek meg, hogy a koronás fők látogatásának okairól majd később fognak az olvasok bármit is megtudni, az azonban bizonyos, hogy a kancellár hivatalos látogatásra jött, nem szórakozni vágyott. A kiállítás tetszett neki, szerinte a Monarchia erején felül teljesített.107 A német látogatás kapcsán a Neues Pester Journal egy tárcaírója azt jegyzi meg, hogy Bismarck nagyobb feltűnést keltett, mint maga Vilmos császár. A bécsi közönség csak a kancellár felől érdeklődött, benne látták a siker letéteményesét, „a modern istenséget". Vilmos császár egy színházlátogatása (Carltheater) kapcsán főleg azt emeli ki, hogy a többi uralkodóval ellentétben ő nem csupán udvariasságból mutatott érdeklődést a színház iránt: az előadás után kötetlenül beszélgetett a színpadon a rendezővel és a táncosnőkkel, érdeklődött a többi bécsi teátrum állapota és a honoráriumok felől. A válaszok nem elégítették ki, szerinte a német színházakban racionálisabb gazdálkodás folyik.108 A német vendégek a kiállítást is megtekintették, és a német császár megköszönte a 102 Der Kaiser von Deutschland in Wien. = PL 1873. október 21. 242. sz. 2. 103 Der Kaiser von Deutschland in Wien. = PL (A) 1873. október 24. 245. sz. 1. 104 Uo. 105 Der Kaiser in Thränen. = NPJ 1873. október 25. 245. sz. 1. f# Salamander: Ausstellungsbriefe. XIII. m UL 1873. október 30. 250. sz. 1-2. 107 Uo. 108 Diavoletto: Wiener Licht- und Schattenbilder, m NPJ 1873. október 26. 246. sz. 1-2. •f
