Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
A KORMÁNYZAT POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1835 ÉS 1839 KÖZÖTT 721 előtt, hogy a követek személyiségének ismeretében, illetve nem ismeretében korántsem bizonyos, hogy a kormány tényleg 33 szavazattal rendelkezik az alsótáblán, akár az is lehetséges, hogy az ellenzék lesz többségben, amellyel minden esetben számolni kell, és mint a rendszer ellenzékét, megsemmisíteni immár nem lehet. A fejtegetések elhangzása idején — május 29-én, azaz nyolc nappal az országgyűlés megnyitása előtt vagy még előbb — sem Deáknak, sem a kormányzatnak nem lehetett még teljes áttekintése az erőviszonyokról. (Rövidesen kiderült, hogy a vármegyei követek közel háromnegyede vagy kétharmada először vesz részt országgyűlésen — és ennek megfelelően átlagos életkoruk a korábbiakénál alacsonyabb —, ami megkönnyítette a mind több követ személyes megnyerésére törekvő zalai követ dolgát.135 ) Deák, akinek (saját nézeteivel összhangban megfogalmazott) utasítása nem engedte meg, hogy a szólásszabadsági sérelem orvoslásáig más tanácskozásokba bocsátkozzon, még e bizonytalan körülmények között tett ajánlatot a kormányzatnak a legfőbb vitás kérdés rendezésére: ha a kormányzat, anélkül hogy ezt a rendek kérnék, általános amnesztiát ad, a történteket a feledésnek adják át, a jövőre nézve azonban egyértelmű törvényt kell alkotni a felségsértés és a hűtlenség eseteiről, a perbefogásról pedig esetről-esetre országgyűlés által választott bíróságinak kell döntenie. Jóllehet a jelentésnek tartalma miatt a kormányzat a szokásosnál több figyelmet szentelt — Deák nézeteiről ezűttal József nádor is tájékoztatást kapott —, nincs nyoma annak, hogy a döntéshozók mérlegelték volna a kibontakozási ajánlatot - s az egyébként a valószínűsíthető erőviszonyokat figyelembe véve, a rendi országgyűlés tárgyalásaival kapcsolatban addig felgyülemlett tapasztalatok alapján nem is látszott szükségesnek.136 „Meglátja, milyen könnyedén fog menni immár minden Magyarországon — akárcsak Milánóban" — vélekedett négy héttel az országgyűlés kezdete előtt Metternich.137 Az államkancellár optimizmusa azonban végül is korainak bizonyult. A június 6-án megnyíló országgyűlésen a szólásszabadsági sérelem napirendre tűzése mögött többség állt ugyan, az előleges sérelemként való tárgyalás mögött viszont már csak egy kisebbség sorakozott volna fel, a kényszerített jogorvoslat politikáját pedig csak négy megye (Csongrád, Pest, Somogy és Zala) támogatta. A Ráday Gedeon eltiltását követő vihar nyomán azonban megváltoztak a hangulat- és erőviszonyok. A terrorizmus politikájának utolsó, e politika logikájából egyenesen következő lépése végzetesen balul sikerült, mert végül is döntő befolyást gyakorolt az országgyűlés kimenetelére.138 135 MOL N 119. 8879. (Pozsony, 1839. jún. 22.). Eaen (a szakirodalom által ismert) jelentés szerint 103-ból 76 megyei követ „új", a titkosrendőrség által az országgyűlés végén készített összefoglalójellemzés viszont (MOL I 58. 11. d. f. 958-1105.) 34 követnél említ korábbi követi szereplést. 136 MOL N 119. 8854. (Notizen aus Pressburg vom 29. Mai 1839.); a jelentés számos helyen eltérő változata megtalálható: N 22. Diaet. 25. cs. f. 527-531. A jelentést az elsőként említett változat alapján ismerteti Takáts Sándor: Deák és a titkosrendőrség. In: Uő: Emlékezzünk eleinkről. Bp., é. n. 530-533., de mint egy követi konferencián elhangzott fejtegetést, holott a jelentés szerint Deák „privative", a Takáts által közölt kísérő előterjesztés szerint „bei Gelegenheit mehrer Zusammentrettungen mit ihm" nyilatkozott meg. 137 SZÍN V 303. Széchenyi 1839. aug. 5-i bejegyzése, Györffy Miklós fordítása. 138 L. a 2. jegyzetet.
