Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
712 PAJKOSSY GABOR vannak, a kormányzat a peres útra lépve éppen a törvényes rend szerint járt el, a törvények csak az idézés és kihallgatás nélküli büntetést tiltják, a bíróság független, ha valóban Wesselényi ártatlan, fel fogják menteni!" A sérelmi felirati javaslatot 1835. június 16-án harminc megye szavazatával fogadták el, azt azonban a főrendek rendre visszadobták, egyre-másra érkeztek a kormánypárti követutasítások, így átmenetileg teret nyertek a középutas javaslatok, Deák azonban nem engedett a nádori közvetítést is elfogadhatatlannak tartó, elvi álláspontjából. Mivel azonban a nádor azonban nem vállalta a közvetítést, az ehhez fűzött illúziók szinte azonnal szertefoszlottak; ezután, augusztus 8-án a szólásszabadság ügyét huszonnyolc megye tette magáévá, és az ettől fogva az országgyűlés végéig, 1836 májusáig szilárd többséget élvezett az alsótáblán. A feliratot ugyanakkor a főrendek tizenhetedszer is visszautasították. A szólásszabadsági sérelem a Wesselényi szavait országos ülésen, feltételes módban ugyan, de magáévá tevő Balogh János perbe fogásával bővült: bár a pert 1835 szeptemberében megszüntették, a rendek fenntartották a sérelmet.100 Utóbb, a következő országgyűlésen a szólásszabadsági sérelemhez sorolták az ún. békési sérelmet is, amely 1835 szeptemberétől fogva foglalkoztatta az országgyűlést. Békés megye 1835 februárjában — esetleges újratárgyalásuk során — az elbuktatott úrbéri reformjavaslatok pártolására hívta fel a megyéket, a körlevél ügyében az uralkodó királyi biztosi vizsgálatot rendelt el. A történtek miatt, amelyekben Deák négyrendbeli törvénysértést látott, az alsótábla feliratot kezdeményezett, amelyet azonban a főrendek kilencedik alkalommal is visszautasítottak.101 A megfélemlítés politikája az országgyűlés befejezése után újult erővel bontakozott ki, a tiltakozás is kiszélesedett. Folytatódott a Wesselényi melletti tiltakozás, és a vármegyék a báró perbefogására vonatkozó érveiket a Bars megyei szónokok ellen indított perekkel kapcsolatban is, egyre csökkenő létszámban ugyan, de megismételtek. 1836 második, 1837 első felében összesen harminckét megye tiltakozott egy vagy több ízben az országgyűlési ifjak pere során elkövetett törvénytelenségek ellen: hogy az ifjakat (akik Lapsánszkyt leszámítva nemesek voltak) az ügyészség a vármegye megkerülésével, közvetlenül a katonaság igénybe vételével tartóztatta le, hogy a törvényes előírások megszegésével a nyilvánosság kizárásával, a szabad védelem megtagadásával folytatták le ellenük az eljárást, s hogy annak ellenére ítélték el őket, hogy nem követték el a vád tárgyává tett felségsértést.102 A kormányzat Kossuthtal és a Törvényhatósági Tudósításokkal kapcsolatos politikáját csaknem egy éven keresztül ugyancsak a megyék többsége minősítette törvénytelennek. E megyék szerint a 99 Uo. X. 453-462., 1. különösen Aczél Antal (Arad), Friebeisz Imre (Esztergon), Zmeskál Móric (Árva), Pfannschmidt Eduárd (Szepes) és Perényi Gábor (Ugocsa) felszólalását. 100 Trócsányi Zs.: Wesselényi, i. m. 354-370.; KLÖM IV 328-329., 504-508., 631-636., V 173., 189.; DFB I. 148-149., 163-168., 183-190., vö. még Molnár András: Deák Ferenc levelei zalai barátaihoz (1830-1847). Levéltári Szemle, 1994/2. 33-48., 36-37. A két szavazás eredménye: KLÖM rV 514., 643. 101 Völgyesi Orsolya: Királyi biztosi vizsgálat Békés megyében (1835). Aetas, 1999/1-2. 30-42. 102 Kossuth Törvényhatósági Tudósításai alapján (1836. október 10-én Bécsnek máris 25 vármegye feliratára kell elutasító választ kiküldenie: KLÖM VI. 731. 1. 3. jegyzet); Pompéry A.: Kossuth, i. m. 86-96. 28 tiltakozó vármegyét sorol fel.
