Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
A KORMÁNYZAT POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1835 ÉS 1839 KÖZÖTT 701 nem éri be „az alkotmány nyújtotta erőforrásokkal", s hogy „a szükséges rendszabályokat" már meghozták. Mind a cár számára készített tájékoztatóból, mind pedig a Monarchia követének írott kísérő levélből65 kiviláglik, hogy Metternich a főherceg-nádor elhunytát kifejezetten inkább előnyösnek, mint hátrányosnak látta a kormány szempontjából: igaz ugyan, írta a követnek, hogy az európtii liberalizmus figyelme ily módon Magyarországra terelődik majd, de a kormány, szakítva az egy helyben topogással, tovább haladhat, kevésbé lesz mozgásában korlátozva.66 József nádor halála minden jel szerint felerősítette volna a terrorizmus politikájának kibontakozását; életben és hivatalban maradása viszont feltehetően annak ellenére fékezőleg hatott e folyamatra, hogy ő maga hosszú időre kikapcsolódott az ügyek intézéséből — a nádor 1837. június közepén elutazott, majd szeptember végén tért vissza két hónapos bad emsi kúrájáról, sőt a politikai perekkel kapcsolatban rá háruló feladatok intézését csak 1838 (!) szeptemberében vette vissza Czirákytól67 —, s hogy, mint Kossuth ügyével kapcsolatban láttuk, inkább óvatos, mint a Béccsel való konfliktust vállaló magatartást tanúsított. Mindenesetre, a megfélemlítő politika soron következő lépéseire már távollétében került sor. Kossuth letartóztatásáról április második vagy harmadik hetében született meg a végső döntés, végrehajtását pedig — a nádor az ügyek viteléből való kikapcsolódása mellett — alighanem az is meggyorsította, hogy Bécsben — tévesen — menekülési terveket tulajdonítottak a szerkesztőnek.68 Kossuthot egy kiterjedt titkos szervezkedés kulcsfigurájának tekintették, aki egyszerre a felforgatók eszköze és maga is felbujtó, ezért ugyanakkora jelentőséget tulajdonítottak iratai kézre kerítésének, mint letartóztatásának - mint említettük, Metternich felvetette annak az államtanácsosnak a vizsgálatba való bevonását is, aki a nemzetközi titkos szervezkedések specialistájának számított.69 A lefoglalt 65 Andics Erzsébet: A Habsburgok és Romanovok szövetsége. Az 1849. évi magyarországi cári intervenció diplomáciai előtörténete. Bp., 1961. 187-190., 191-193., vö| Andics, E.: Metternich, i. m. (1973) 387-388. is. Itt meg kell jegyeznünk: Andics Erzsébet az utóbbi kéjt helyen Metternicli két, különböző szövegű levelét hozza, de egyformán április 11-i keltezéssel és Ficquelmont-nal mint címzettel, s a másodikként említett munkájában közzétett levélből ugyanazon mű 100.1. 131. jegyzetében idéz is, a Metternich-monográfia 1975-ös magyar változatából azonban a hivatkozás minden magyarázat nélkül elmarad. 66 Andics E.: Metternich, i. m. (1975) 98-99., vö. Andics, E.: Metternich, i. m. (1973) 387-388. Hogy ezekben a napokban a magyar politikára vonatkozólag milyen tervek, hírek, álhírek keringtek azokban a körökben, amelyekbe külföldi diplomaták is eljutottak, jól tükrözi az a jelentés, amelyet Lamb bécsi angol követ továbbított Londonba. (PRO, FO 7, i. h.) Eszerint Cziráky vezetésével bizottságot küldenek ki az ország lecsendesítésére. A Lovassyék elleni perekről különben téves és pontatlan adatok sorát felsorakoztató Lamb szerint az országban akkorára nőtt a felháborodás, hogy a nádor halála fordulathoz (crisis) vezethetett volna, bár a magyarok nem rendelkeznek az ellenállás eszközeivel. Fraser attasé szerint az említett bizottság feladatához tartozik majd József nádor befolyásának semlegesítése: a nádor, így informálták a követségi tisztviselőt Bécsben, saját népszerűsége érdekében a liberálisoknak teendő engedményeket javasolt, már-már a királyi előjogokat veszélyeztetve; Fraser azt is tudni vélte, hogy Cziráky támogatására magyarországi csapaterősítéseket terveznek 67 Jelenkor, 1837:48. (jún. 17.) 189., 60. (júl. 29.) 237., 75. (sze MOL Regnicolaris levéltár. Archívum palatinale secretum archiducis Josephi (N 22). Politiam et internam securitatem Hungáriáé spectantia, 1838:88. 68 KLÖM VII. 67., Pajkossy Gábor: Kossuth és a kormányzati „terrorismus" politikája 1835-1839. Századok, 1994. 809-817., kül. 809-810. 69 L. fentebb, [3.] o.
