Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
696 PAJKOSSY GÁBOR bontakozó tiltakozásra válaszul születtek - ezeket részben már említettük. Az uralkodó döntései visszaélésekre hivatkozva kiszélesítették a vármegyei restaurációkkal kapcsolatban a főispánok jogait, megújították a vármegyék közötti politikai tárgyú levelezést tiltó rendelkezéseket, kinyilvánították, hogy az uralkodó előzetes engedélye és beleegyezése nélkül semmilyen formában nem fogad vármegyei küldöttségeket, illetve, a kaszinók feletti felügyelet kiterjesztése mellett, a pozsonyi líceumban történtek nyomán vagy inkább ürügyén tilalmat rendeltek el a diákegyletekre.47 1836 nyarától Bécs egyre többet kellett hogy foglalkozzon a különféle — az ifjak elleni eljárás, Kossuth és a Törvényhatósági Tudósítások és más ügyekben — tiltakozó feliratokkal, s mind több múlott azon, mígnem Metternich megfogalmazása szerint egyenesen „fordulópont" jelentőségűvé vált, miként lép fel a kormányzat Kossuthtal szemben, akit a miniszteri konferencia már 1836 tavaszán is „minden felforgatók legveszedelmesebbikének" minősített.48 Mivel a szerkesztőt nem lehetett elhallgattatni, 1837 januárjától fogva Bécsben már senki sem vitatta, hogy Kossuthot hűtlenségi perbe kell idézni, és előzetesen el kell fogatni, s a kormányzat részéről egyedül József nádor fogalmazott meg — a célokat nem, csak az eszközöket illető — fenntartásokat. Az év februárjában Vay Ábrahám királyi biztos Bars megyébe küldésével megindult a legrenitensebb megyék ráncba szedésének és a kormányzatot legélesebben vagy leghangosabban támadó szónokok bíróság elé citálásának folyamata is.49 Az ifjak perében 1837 márciusában megszülettek az ítéletek, az első megyegyűléseken elhangzottak azonban arra utaltak, hogy azok inkább a felháborodást növelték, mint megfélemlítő hatásuk volt. Mint Trócsányi és Andics kutatásaiból tudjuk, a megfélemlítés politikája 1837 tavaszán újabb, fontos határkőhöz érkezett.50 A Staatskonferenzben (má• sok, így Cziráky országbíró bevonásával) folytatott tanácskozások nyomán április 9-én megszületett a magyar kancellárhoz intézett, már hivatkozott legfelső kézirat. Ebben az uralkodó elrendelte, hogy a megyei vezetők a lehatározottabban lépjenek fel — az ügyészek szükség esetén indítsanak eljárást — a „féktelen", „lázító" szónokokkal szemben. A kézirat külön is kitért Wesselényi perének meggyorsítására. A rendelet ugyanakkor a megfélemlítő-megtorló intézkedések mellett politikai eszközökről is szólt: a főispánt támogató állandó többség létrehozása végett előírta a közalapítványi, kamarai és bányászati tisztviselők, továbbá, a klérus vezetőivel együttműködve, a katolikus egyházi alkalmazottak mozgósítását. Mivel a rendelet kinevezés, előléptetés, kitüntetés esetében előírta a politikai aktivitás vizsgálatát, és fontos szerepet kívánt juttatni a főispánoknak, a királyi tisztviselők vagy ilyen állásra pályázók számára szinte kötelezővé tette a főispánok állandó, aktív és kétely nélküli támogatását.51 (Az ismertetett 47 A hivatkozott rezolúciók rendre: MOL A 45. 1836:1283 (szept. 18.), 1216 (aug. 30.), 1223, 1284, 1299 (szept. 22.), 1189 (aug. 25.). 48 Andics, E.\ Metternich, i. m. (1973) 381. (Metternich - József nádornak, 1837. jan. 30.), Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien, (a továbbiakban: HHStA) Kabinettsarchiv, Konferenzakten A (a továbbiakban: Konf.) 1836:1072. (Metternich bizalmasa, Gervay Sebestyén megfogalmazása) 49 KLÖM VI. 994-995. 50 Trócsányi Zs.\ Wesselényi, i. m. 380-382., Andics E.: Metternich, i. m. (1975) 95-96. 51 L. fentebb a 14. jegyzetet.
