Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
694 PAJKOSSY GABOR azonban Pálffy Fidél 1836 júliusában kelt előterjesztésében, amelyben az új kancellár mielőbbi döntést sürgetett a kancellária az ügyben készült előterjesztéséről: annál sürgetőbb ez, írta Pálffy, „minél világosabban mutatkozik meg a legújabb időkben a haladó párt mindjobban elharapózó hajlama, hogy felfogása szerinti írásokkal és újságokkal hasson a kedélyekre, és így terjessze mérgező elveit, hogy e törekvésnek csakis rátermett, odaadó hűségű és tökéletesen megbírható cenzorok és könyvrevizorok megfeszített éberségével lehet ellene dolgozni és azt leküzdeni".41 Végül, mint Andics Erzsébet rámutat, minden bizonnyal a megfélemlítésre törekvő magyar politika kibontakoztatásával összefüggésben történt meg az 1834 májusától fogva az Allamkancellária alárendeltségében fennálló Központi Információs Bizottság (Zentralinformationskomité) magyar-erdélyi osztályának (Ungarisch-Siebenbürgische Sektion) megszervezése. E titkos tárcaközi bizottság, amely 1837 márciusában tartotta első ülését, heti kétszer tekintette át a Lajtán innen különböző csatornákon (a Polizeihofstelle, a Magyar Kamara elnöke, az Udvari Haditanács elnöke) beérkező jelentéseket. Igaz ugyan, hogy e bizottság létrehozatalában egyfelől hatékonyságnövelő átszervezést kell látnunk, hiszen a titkosrendőrség besúgó hálózata által termelt iratokat a birodalmi kormányzat már évtizedek óta rendszeresen felhasználta a döntéshozatal során, másfelől azonban a testület létrehozatala és rendszeres működtetése újabb illusztrációját nyújtja annak, hogy milyen jelentőséget tulajdonított ekkoriban Metternich a magyar ügyeknek, illetve annak amit az ország kormányzásának nevezett.42 A „terrorizmus" politikájának kibontakozása Bár a prominens liberális ellenzékiek elleni erőszakos fellépés terve már korábban is felmerült — a kormányszervek Wesselényivel szemben, miután 1831 januárjában partiumi birtokain szembeszegült a törvénytelen újoncoztatással, a hűtlenségi perbe fogást fontolgatták, s ennek tervét Reviczky kancellár, említettük, még 1834 áprilisában is felmelegítette —, a megfélemlítés átfogó politikája 1834/1835 fordulóján kezdett konkrét intézkedésekben materializálódni. A renitens erdélyi országgyűlés feloszlatásáról és az ehhez kapcsolódó intézkedésekről valójában már 1834 októberében döntés született, annak végrehajtására azonban csak három hónappal később került sor: a kérdés első elemzője, Wesselényi életrajzírója szerint azért, mivel Bécsnek tekintettel kellett lennie a pozsonyi országgyűlés várható reakcióira. Mint ismeretes, az úrbéri reformok kérdésében a kormányzat és a reformellenzék közötti alsótáblai erőviszonyok megfordítása éppen 1834 októberében-decemberében történt meg; s bár az erdélyi országgyűléssel kapcsolatos elhatározás a birodalmi kormányzat szintjén, míg az úrbéri reformokra vonatkozó vármegyei követutasítások meg-41 Andics E.: Metternich, i. m. (1975) 103., MOL A 45. 1836:1053. 42 Andics E.: Metternich, i. m. (1975) 102. - Figyelemre méltó, hogy 1830 után a magyar kamarai ügyészeket kötelezték arra, hogy rendszeresen tegyenek jelentést a kormányszék elnökének a vármegyegyűléseken történtekről, 1836 májusában pedig a hadosztály- és várparancsnokoknak is előírták a főhadparancsnoknak történő jelentéstételi kötelezettséget. Ezek a jelentések azután az Informationskomité elé kerültek.
