Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
A KORMÁNYZAT POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1835 ÉS 1839 KÖZÖTT 687 tozás történt: a korszak egyik legkiválóbb kutatója szerint Reviczky Ádám menesztése már korábban, az őt kinevező I. Ferenc halálakor eldöntött tény volt, időpontját viszont az országgyűlés befejezéséhez igazították; Barta István ugyanakkor, joggal, politikai különbségeket is lát a rendi alkotmányos formákat úgymond betartó Reviczky és az őt követő, a nyílt megfélemlítés politikáját kiszolgáló (a kortársak s a történetírás által tehetségtelen végrehajtónak tekintett) Pálffy Fidél között. Egy név szerint csupán Wertheimer Ede által ismert kortárs külföldi diplomata Bécsben „az oppozíció elhatalmasodásáért" az „engedményekre" mindig kész Reviczkyt hibáztatta, míg utódja, Pálffy alatt szakítás történt „az engedés és az előzékenység rendszerével" - a szóban forgó diplomata információit persze nyilván Metternichtől, illetve annak környezetétől szerezte.15 Hogy most pusztán a perekkel kapcsolatban elfoglalt pozícióik különbségére utaljunk: tény, hogy Reviczky az országgyűlési ifjakkal szembeni fellépést illetőleg (igaz, a királyi jogügyigazgató véleményére támaszkodva) mérséklő álláspontot képviselt, Lovassyék az országgyűlés végeztével végrehajtott letartóztatását pedig az ő teljes kikerülésével hajtották végre, sőt arról utólag sem értesítették; Pálffy viszont Kossuth ügyében, igaz, nem mindenki más előtt, de már 1836 októberében is hűtlenségi per indítását javasolta, ám akkor még kisebbségben maradt a Kancellárián.16 Másfelől, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Reviczky 1834 áprilisában, felelevenítve Wesselényi három évvel korábbi, a törvénytelennek tekintett újoncozás meggátlásával kapcsolatos és már lezárt „ügyét", a báró hűtlenségi perbe fogását javasolta, hogy így távol tarthassa a küszöbön álló erdélyi országgyűléstől!17 A két kancellárnak (majd pedig 1838 végétől Mailáth Antalnak) a perbefogások kérdését illető állásfoglaláson túlmenően rendszeres teendők jutottak a perekkel kapcsolatban azok megindítása után is: a mindenkori kancellár elnöklete alatt, egy alkancellár, továbbá két tanácsos, az elismert köajogász, Bartal György és a perjogász Stettner Máté részvételével még 1835 áprilisában létrejött kancelláriai bizottság — titkosnak szánt, de már a kortársak előtt is kitudódó — feladata volt a vád a királyi jogügyigazgató (előbb Beöthy Sándor, majd Feyes Antal) által benyújtandó irományai (vádlevél, szóváltások) szövegének véglegesítése: ilymódon valójában a kormányzat feje játszotta a közvádló szerepét, a két tanácsos közreműködésével pedig a vád dokumentumai egyes fordulataikat tekintve mind több hasonlóságot mutattak a kormánygépezet a perekkel kapcsolatban létrehozott egyéb irományaival.18 Mint a Hétszemélyes Tábla elnökének és a nádor helyettesének fontos szerep jutott Czirákynak: az országbíró, akit többször is bevontak fontos bécsi 15 KLÖM VI. 855.1. 10., 11. jegyzet, Wertheimer, Eduard: Zur Geschichte Ungarns während der ersten Regierungs-Jahre Ferdinands V Nach Aufzeichnungen eines fremden Diplomaten. Pester Lloyd, 1913. nov. 30./283. 23-24. 16 MOL A 45. 1835:981, 1836:1093, 1836:792. (a Wertheimer Ede: A jurátusok felségsértési pöre. (1834-1837). Kiadatlan okmányok alapján. Budapesti Szemle, 133. 1908. 42.1. 2. jegyzetben is hivatkozott felségelőterjesztés szerint a kancellár csak június 3-án, Fráter Mihály bihari alispántól értesült a Lovassy-fiúk letartóztatásáról), KLÖM VII. 38-40. 17 MOL A 45. 1834:472., vö. Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp., 1965. 106. is - az előterjesztésről egyébként csak 1841 decemberében születik formális döntés. 18 Trócsányi Zs.: Wesselényi, i. m. 350-425. passim, kül. 350-352., KLÖM VII. passim, kül. 153-169., 423-425.
