Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás I. rész III/635
I. FERENC JÓZSEF ÉS A MEGTORLÁS 663 Poeltenberg erre kijelentette: ha Görgei minden hatalmat a kezében összpontosít, olyan tekintélyt parancsoló állásba kerül, hogy csak feltételek mellet teszi le a fegyvert. „Mi most csakis azért kezdtünk tárgyalásokat az orosz császári hadsereggel, hogy őfelsége az orosz császár fennkölt uralkodóházának egyik hercegével egyszersmind a békét is megadja Magyarországnak." Frolov erre kifejtette: a cár Ausztria érdekében avatkozott be, tehát nem bocsátkozhat tárgyalásokba a forradalommal. De ha a magyarok feltétel nélkül meghódolnak serege előtt, a cár közbenjárhat és közben is fog járni értük. Beniczky megkérdezte: Frolov „kezeskedhetik-e becsületszavával azért, hogy a fegyverletétel után nem szolgáltatnak ki bennünket ki Ausztriának?" Frolov megkerülte a kérdést: „Csekély szolgája vagyok császáromnak ahhoz, hogy ilyesmit megígérhessek, és ne feledkezzünk meg róla, hogy mi csak társalgunk, és nem tárgyalunk." A biztosítékok felől érdeklődő Beniczkynek pedig ismét azt felelte, hogy a cár bizonnyal megvédi azokat, akik bíznak lovagiasságában, s a két uralkodó szoros, kölcsönös barátsága garantálja, hogy emiatt nem alakulhat ki közöttük félreértés. Hajnali három óra tájban megjelent Frolov tábornok, s közölte, hogy a Paszkevicshez küldött futár „azzal az értesítéssel érkezett vissza, hogy a tábornagy nem fogadhat bennünket, mint hadiköveteket, mert nincs felhatalmazva arra, hogy a forradalommal bármiféle tárgyalásokba bocsátkozzon." Frolov átadta Poeltenbergnek azt a levelet, amelyben Rüdiger értesíti Görgeit: Paszkevics seregének „harcolni az egyedüli rendeltetése; és ha ön törvényes uralkodójának való meghódolásáról óhajt alkudozni, az osztrák hadsereg főparancsnokához kell fordulnia, aki az evégre szükséges teljhatalommal hihetőleg el van látva."130 I. Miklós ugyanis többször is megtiltotta Paszkevicsnek, hogy politikai jellegű tárgyalásokat folytasson a magyar féllel, s az orosz fővezér is csupán a háború befejezése, tehát a magyar fegyverletétel érdekében tartotta lehetségesnek az alkudozást.131 A kör tehát bezárult. A válasz augusztus 9-én kelt; azon a napon, amikor a magyar fősereget Temesvárnál katasztrofális vereség érte. Az orosz fővezér ekkor erről még nem tudott, de még ebben, a magyar fél számára kedvezőbbnek látszó helyzetben is csupán a feltétel nélküli megadást volt hajlandó elfogadni.132 A magyar követek augusztus 10-én Borosjenőre, majd 11-én Világosra utaztak. Reggel 8 óra tájban érték el a községet, s Poeltenberg indítványára itt fogalmazták meg összefoglaló jelentésüket az útról. Poeltenberg a jelentésben beszámolt az orosz táborban tapasztaltakról, s négy pontban foglalta össze küldetésük tapasztalatait: 130 Beniczky Lajos 341-352., a tárgyalásokra vonatkozó részt magyar fordításban közli Katona Tamás 193-198. Rüdiger levelét ld. uo. 385. A tárgyalásra vonatkozó orosz adatokat ld. még Rosonczy -Katona 321., 525-528., 561. 1311. Miklós 1849. július 28-i és augusztus 13-i levelei Paszkevicshez, magyar fordításban közli őket Alekszandr Petrovics Scserbatov 131., 303., 317. 132 Rüdiger levelét közli Wilhelm Ramming 413. és Görgey István III. 548-549., magyar fordításban Görgey Artúr: Eletem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. S. a. r. Katona Tamás. Bp., 1988. II. 405-406. Ld. még uo. II. 342-365.
