Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos pöre - A diszkreditáló vádpont III/613
630 URBAN ALADÁR szállították. Itt állították a rendes és teljes hadbíróság elé, amelynek tagja egy őrmester, továbbá minden tiszti fokozat birtokosa volt hadnagytól a tábornokig. A bíróságot az olmützi várparancsnok a helyőrség tisztikarából állította össze. Itt volt tehát Batthyány ügyének főtárgyalása augusztus 16-22. között. A hadbíró augusztus 21-én faggatta Batthyányi Háfner látogatásáról, aki az emlékező szerint valóban járt nála október 4-én, s az előző napon kibocsátott maifesztum szövegét szerette volna. Amikor a bíró megismertette a vádlottal a pincérek vallomását, azt a gróf koholmánynak minősítette, s ugyancsak e vallomások alapján határozottan tiltakozott azon állítás ellen, hogy Pulszky rendszeresen látogatta őt. Leuzendorf ezt az állítást annyira fontosnak tartotta, hogy arra is hivatkozott, miszerint Récsey altábornagy a szálloda lépcsőházában Pulszkyval találkozott, aki nyilván a gróftól jött. [A kettőjük közötti rendszeres kapcsolat bizonyítása azért tett volna fontos, mert ez valószínűsítheti az október 5-6-a éjszakáján (estéjén) történt pénzosztó hatást.] Ekkor a hadíró a szeptember 17-iki, Pulszkyhoz intézett levélre tért rá, s azt kérdezte, hogy annak a veszedelmes embernek miként lehet a pénzek felhasználására korlátlan meghatalmazást adni. A válasz a már kinyilvánított szándék megismétlése volt, s az, hogy Pulszky révén sikerül az ellenséges bécsi lapok radikális hangját lecsendesíteni. Ezekben a napokban nagyon elfoglalt, nem volt ideje mindent átgondolni, így Jászay Pált, a miniszterelnökség elnöki titkárát bízta meg, hogy bocsásson párezer forintot Pulszky rendelkezésére.64 Mi más lehetett a cél ezzel a felhatalmazással, mint „a bécsi nép feltámadt erejét" Magyarország szolgálatába állítani; reagált a mondottakra a hadbíró. Nem lett volna szabad rokonszenvet ébreszteni egy olyan ember útján, akinek nem feltételezhette lojalitását, ezért azt a következtetést kell levonni — szögezte Batthyánynak a hadbíró — „hogy ön is azt a szörnyű véget akarta, mely nemcsak hogy könnyen bekövetkezhetett volna, hanem lényegében be is következett". Ez a felhatalmazás tette lehetővé, hogy megnyerjék a legradikálisabb lapokat, s fizessék a legalantasabb személyeket. Batthyány csak arra hivatkozott, hogy a megbízást jóhiszeműen adta ki anélkül, hogy az azzal történhető veszélyes hátsószándék nélküli utalásból fakadó visszaélésért felelős legyen, ami elsősorban ő ellen fordult. Sejtelme sem volt a bécsi katasztrófáról, s róla ezt feltételezni teljesen alaptalan vádaskodás. A hadbíró feltette a logikus kérdést: mit cselekedett a gróf Bécsbe érkezése után, hogy ezeknek az utalványozásoknak gyászos következményeit megakadályozza. Batthyány emberileg hiteles válasza: „Elismerem,- hogy szeptember végén tökéletes testi és lelki kimerültségben jöttem Bécsbe, nem törődve a sajtóval, a népszónokok izgatásaival, s a pénzösszegek felhasználásáról sem kérdeztem semmit, mivel magamban feltettem, hogy lemondok, s többé hallani sem akartam semmiféle kormánnyal kapcsolatos ügyről." A hadbíró ekkor témát váltott, s az október 5-iki éjjeli utazásáról érdeklődött, s mivel másnap a forradalom kitört, ez azt a gyanút keltette, hogy köze volt a katasztrófához. Batthyány válasza: elutazási szándékáról mindenki tudott; beadta lemondását, 64 A levél Jászay Pál írása. A levélnek nincs kiadói iktatószáma, s fogalmazványa (ha volt) nem ismert. A levél első bekezdése Pulszkynak szóló értesítés a nádorhoz aznap felterjesztett, illetve az országgyűlés előtt ismertetett új miniszterjelöltek névsoráról. Ez kétségtelenül fontos volt Batthyány számára, így a Pulszkynak adott felhatalmazás abban a pillanatban mellékesnek tűnhetett.
