Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos pöre - A diszkreditáló vádpont III/613
622 URBAN ALADÁR van majd hivatalos másolatot), amelyeket naponta 9 órától 2 óráig fognak kikészíteni.28 A személyes kutatás sem járt kellő eredménnyel, ezért Leuzendorf igazolást kért arról, hogy a felség szeptember 15-iki leiratát (amely ideiglenesen jóváhagyta Batthyány miniszterelnöki megbízatását, de véglegesen csak minisztertársai ismeretében kívánt nyilatkozni) nem tudták előadni.29 A hadbíró saját bécsi kutatásai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a Batthyány ellen elrendelő hadbírósági eljárást (mert eddig az előnyomoz ás folyt) csak az október 3-iki királyi manifesztum utáni tetteire kellene kiterjeszteni. Ebben az értelemben készítette el június 13-án előterjesztését a bécsi katonai fellebbviteli törvényszéknek. Azzal érvelt, hogy a miniszterelnöki időszak vizsgálata sok nehézségbe ütközne, mivel a magyar kormány mindkét ház jegyzőkönyveit és a minisztérium iratait magával vitte Debrecenbe. Ez elnyújtaná a vizsgálatot, különösen az osztrák örökös tartományoknak okozott károk kérdésében. Ezzel szemben az október 3-ika utáni tevékenység esetében (népfelkelés szervezése, illetve részvétel a fegyveres felkelésben, ellenállásra buzdító levél közzététele, részvétele az október 6-iki katasztrófa előidézésében, visszatérés a feloszlatott országgyűlésre) a vád bizonyítása egyszerűbb. Ezért az előterjesztés azt indítványozta, hogy Batthyány egész miniszterelnöki tevékenysége a továbbiakban ne kerüljön semmilyen törvényszéki vizsgálat alá. A Batthyány elleni hadbírósági eljárásnak csak magánemberi tevékenységére történő leszűkítését az alábbi érvekkel támasztotta alá: ebben az esetben a katonai törvényszék illetékességéhez, illetve a katonai törvények alkalmazásához nem fér kétség; ezeknek az így fenntartott vádpontoknak mindegyike magába foglalja a felségárulás bűntettét. Amellett — érvelt a hadbíró — a vádpontok esetében a tényállás manifesztumok, rendeletek, vallomások és hírlapi cikkek segítségével rögzítve van, s az utolsó vádpont esetében (visszatérés az országgyűlésre) a bizonyíték Batthyány beismerő vallomása.30 A hadbíró törekvése teljesen érthető. Tőle már Windisch-Grätz gyors vizsgálatot várt. Ha javaslatát elfogadják, ez a gyorsaság megvalósítható. Amellett jogászi lelkiismeretét (amelynek a pör során többször tanújelét adta - kivéve a főtárgyalást) is megnyugtatta volna, ha előterjesztését jóváhagyják. A bécsi katonai fellebbviteli törvényszék nem méltányolta Leuzendorf kezdeményezését. Június 22-én kelt határozatában közölte, hogy a grófot nem lehet két különböző bíróság elé állítani és elítélni. „Valamennyi ... felhozott tény több-kevesebb összefüggést mutat, formális átmenetet képezve egyikből a másikba; egyetlen egészet alkotnak, melyet nyilvánvalóan annak a bírónak kell kivizsgálni és eldönteni, aki akkor illetékes, amikor utoljára ismétlődött meg a bűntett, s ez jelen esetben a katonai bíró."31 A döntés nem csak elfogult, de nyilvánvaló megsértése egy neves bírói testület részéről annak az elvnek, hogy egyetlen törvénynek sem lehet visszaható ereje.32 Szűkebb té-28 Uo. 82-84. 29 Uo. 88. 30 Uo. 100-105. Leuzendorf a jelentés utolsó soraiban mintegy dicsekvésül megjegyezte: „ezen előzetes vizsgálatot kizárólag néhány hírlap alapján, minden egyéb anyag teljes hiányában kellett megkezdeni." (104) 31 Uo. 108-109. 32 Károly, Batthyány I. 208-211. példát hoz arra, hogy a törvényszék tudta alkalmazni az említett jogelvet.
